Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Kovács József László: Mezővárosi irodalom és művelődés a hódoltság peremén (Ráckeve XVI–XVII. százada)
az községgel edgyütt nagy hűségesen", „vonták az nyomorúságban az város mellett az terhet." Más bírók „szolgálták az várost megfaradhatatlanul", „tehetségük szerint igyekeztek a város hasznára", „használatának az város közönséges gondviselésére". Mi történt tehát ezekben az esztendőkben? 1611-ben „épül meg az Isten temploma". Ez volt az a templom, amelyről Reinhold Lubenau ezt jegyezte fel 1587-en: A zwinglianus pap (Skaricza Máté) elkísért minket templomába, ez csak egy nyitott ház volt, asztal állt a közepén takaróval lefedve, és körben néhány szék szőnyegekkel lefedve. Különben a falak csupaszok voltak, más semmit sem lehetett benn látni, a török megtűr mindenféle vallásokat." 1618-ban felépült — vagy újjáépült — a városháza, 1624-ben a bírák „gondviselésekbül épült meg az oskolaház". Talán újabb török becsapás nyomát, vagy a régi végső romlását őrzi az a feljegyzés, hogy 1641-ben „épült meg másodszor az városháza", 1643-ban pedig „az Templomnak kisebb része újonnan, az Eclesia-házának a folyosójával edgyütt." 1655-ben végigpusztította a város lakosságát a pestis, két év múltán „tűz támadván városunkban, sok házak boltokkal elégtenek." Apróbb eseményeket még feljegyez a nótárius, ki tíz, ki több tallért hagyott a templomra, a haranglábra, mások az „Ur vacsorájához való ezüst tálat" készíttettek, templomtornácot építtetnek, pincét, városház elé kaput rakatnak, hogy 1684-ben újra elpusztuljon minden. Diósgyőri Váradi György ráckevei nótárius (1657—1660) jegyzőkönyve jóvoltából követhetjük, hogyan élt a török beütésektől tűzvészektől ritkuló lakosságú mezőváros értelmisége a „nyugalmasabb években. Az omniarium a nemesférfiú főszabályai-val kezdődik, majd egy tanulságos könyvjegyzékkel folytatódik. A hatvanegy tétel főleg magyar hitvita irodalom, poétikai és politikai művek. Tremellius latin bibliáját egy forint ötven dénárra értékeli a jegyzék, Károli Gáspár magyar bibliáját egy tallérra. Olvasta Váradi György a Praxis Pietatist, Csúzi С Jakab Kintses Tárházat. Egi Szövetnek a Pápisták Méltatlan üldözésekkel együtt, Magyar Úti társ. Malahias doctor Paj Társi Szóbeszéde, Dávid Parittyája, Jezsuiták titkai mind olvasmányai közé tartozott. Volt a nótáriusnak kézírásos aritmetikája, Thesaurus Poeticusa, Vergilius és Nicolaus Frischlin kötete, hogy a könyvtár újabb kori szerzőit is jelezzük. Életpályája is változatosnak mondható. Diósgyőrben született, Rákoscsabán „Csaba Penes fluvium Rákos" iskolarektori tisztet látott el, majd Szabadszálláson folytatta. Olyan volt, lehetett kezdetben, mint akiket „tudatlan, csavargó gyermek-ifjú embereket" Simándi Bodó Mihály tilalmazott a gyülekezetektől. 1654-ben váratlan fordulat következett, csizmadiának állt. „Valedixi Scholae et studui Artem Cothurnarium" 1657-ben a ráckevei jegyzőségre fogadták fel „Ductus sum ad officium Notariatis Raczkevium". A bírói jegyzőkönyv szerint ez évben égett meg a város: „tűz támadván városunkban, sok házak boltokkal elégtenek. ... Az városházának eróssen való keretese hátulsó kapuujával és az oskolának egyik fala ucza felül két ajtaival edgyütt tisztességesen épétetett" A nótárius a város urainak asztalánál evett, volt készpénzfizetése, járt neki egy kordovány csizma évenként, egy fejelés, kapott két persiai szőnyeget, egy vég vásznat, két vég patyolat vásznat, négy mázsa viza halat. Megőrizte Váradi György azt az esküszöveget, melyet a végrendelkezőktől ki kellett venni, „egy bizony örök Isten ... tégedet úgy segülyen a te igaz hitedben ... hogy igazán megmondod mindennemű javaidat akar indulók legyenek azok, akar indulatlanok, akar földben, akar föld felett". Kinek-kinek be kellett vallania „ezüst marháját, negyed s ötöd fű tehenét, harmad fű marha barmát... ". „Aki Pedig maga épített kertet, Szőlőt akar Malmot, és akármi nevel nevezendő jószágot, és ha óstul maradott is, ... abba kell be venni" így gyarapodott a marhahatjók lakta magyar mezőváros, ha ráköszöntött a béke időszaka. A mezővárosi nótárius méhészkedéssel is növelte jövedelmét, mint ahogy az omniarium ilyen tanácsokat is megörökít. Persze a béke sem volt ingyenes. Fizette Ráckeve Szent György adóját, 282 forintot, külön a császár adóját. Naszur lovag, Jantsali aga, a deákja, a tihaja mind-mind várta és kapta saját adóját, még a tihaja deákjának is egy pej ló járt. Két tallért és egy pár kést kapott a tihaja inasa, egy tallér járt az adonyi kádinak, és Szent Mihálykor újabb adót fizettek a keviek, 120 forintot. Bérelték a 26
