Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Asztalos István: Petőfi aszódi iskolája

kálómra írt búcsúbeszédet (valedictio) mondta el az iskola egyik végzős diákja. Közismert, hogy az 1837/38. tanév alkalmával Petőfi Sándor állhatott ki a dobogóra és mondhatta el a Búcsúzás с költeményét, amit az első ismert Petőfi-versként tartunk nyilván. E búcsúbeszédek szerkezetét, tartalmát Korén írhatta elő. Ezt bizonyítják az 1835/36. és az 1836/37. közvizsgálatra írt és — feltehetően — elmondott valedictiók (szerzőit nem ismerjük!), amelyek sok hasonlóságot mutatnak Petőfi említett versével. Mivel ezeket az írásokat még nem publikálták, célszerűnek tartjuk közreadásukat: „Valedictio (1836) Illy koszorút fűztünk Pallás deli kertben Atyáink Ártatlan Musáktól benne körül vezetetvén Ifjú korunk e zsenge virágokat gyűjté: közöttük Nem ragyog éretteszű homloknak dísze borostyán Nem zöldüli felséges pálma tökéletességnek A művelők kis erő a nagyot nem engedé érni S allján sok tövisek nőnek Helikon ligetének! Ébred ugyan lelkünk mifelénk Auróra hasadtan Jő, kél a tudomány virága, szemünk köde nyílik Ámde mivel szürkül a homály, kiderül ege fénye Szorgos utunk czélját látjuk most futni előttünk S ösvényen folyvást magasabb bérczet emelődni Mellynek rejtekéhez lépnünk kell vidém iparral! Még akadoz, még semmi nagyot nem fűlhet az elménk, A mit most mutatunk, tíz hónapi gyenge gyümölcse Ezt veszitek kegyesen szeretett tisztelve Atyáink S Tik, kiknek fényes fedezetjök védi szerényen A tanodát, virulását fogja nevelni idővel Majd iparunk által többet tán egyszer adózunk! Most Te veled Vezetőnk, ki sürgeté csüggedezőket, Boldog öröm, Egünk áldása maradjon örökre A nagy igát enyhítve, melyet huzat a sanyarú tiszt. Ti szeretett Társim! tudományban fáradott ifjak! Nékünk már komoly és terhes gondunk elenyésztek Szerte vezet czélunk Szüléinkhez édes ölébe Oskola udvarban nem gyűjt szaporán kora reggel Nappalokat nem tart társas sziveink csevegése Csak mikor andalodunk a magányba honni vidéken Vagy kedves Mieink köre közt a kedvre derültünk Galga virágos rétéi első oskola éveink És a közös tréfák édes eszmélete vissza Bájolják az időt, itt létünk ifjú barátit! Most jertek, Musák lelkes szava visszaidéz majd Jertek ménné szívünk minket régóta vonula! Jó Isten Veletek, Vizsgálóink türelemmel, Kik s kegyes indulattal hallgattátok akadozókat! Jó Isten Veled, életünknek Vezetője maradjon S a nagy igát enyhítve, melyet huzat a sanyarú tiszt! Jó Isten veletek, Tudományok Bajnoki jertek."

100 239