Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Asztalos István: Petőfi aszódi iskolája

lati" lakást is, amely az iskolában volt. A jövedelem nagyságának értékét úgy tudjuk meg­ítélni, ha összehasonlítjuk más, környékbeli tanítói járandóságokkal. Az 1840. évicanonica visitatio szerint az aszódi ev. kántortanítónak a jövedelme csak kb. 2 / 3-a, az ikladi jegyző és ev. kántortanítóé kb. a fele Korén jövedelmének. 68 A római katolikus tanítók közül a módosabb anyaegyházaknál alkalmazásban álló tanítóknál 1846—1847-ben ez a helyzet: Bag 202 Ft * Galgahéviz 207,40 Ft, de egy segédet is tart Túra 387 Ft, ám a megöregedett tanítónak két segédet is kell tartania. 69 * Mindhárom esetben a tanítók összes jövedelmét (vagyis a készpénzt és más járandó­ságot pénzre átszámítva) tüntettük fel! Mindezekből világosan kitűnik, hogy Korén tanári fizetése kiemelkedő, összhangban állt képzettségével, betöltött állásával. Azért ez a fizetés nem biztosított számára fényes, csupán tisztes megélhetést. Családja szaporodásával pedig még többre volt szüksége, ezért vállalt kosztos diákokat szállással, és adott különórákat francia nyelvből és zongorázásból. Aszódi életéről, házasságáról, feleségéről ezeket írta önéletrajzában: „Korén az iskolát jobban elrendezettnek és jövőjét eléggé biztosítottnak találván, házasodásra eltökélte ma­gát, s 1836. november 24-ikén az özv. Neumann Julianna idősebb leányát, szinte Juliannát, az oltárhoz vezette. E lépés lett a házi életében boldogság forrásává, az iskola felvirágzásá­nak hathatós tényezője. Az eszes, szelíd, házias tanárnő nemsokára beleélte magát az isko­lai élet bajaiba, híven osztályozta férje sorsát, okosan nevelte saját 6 gyermekét, mellyel az Isten házasságokat megáldá s a mellett volt Aszódon 21 évnek hosszú során át, a házi ellátására bízott sok idegen gyermeknek hű ápolója, igazi édesanyja. Ha férjének működé­se a tanterén figyelemre méltatik, úgy ő teljes joggal megérdemli, hogy e méltányolás mel­lett a jótékony házi működésének áldott emléke legyen." 70 Korén aszódi tanári működéséről a megfelelő helyen részletesen szólunk. Most végeze­tül még egy adalékkal szeretnénk hozzájárulni a róla kialakított képhez. Amikor a magyar nyelvért folyó országos küzdelemben éppen az ev. egyházon belül szakadás állott be, akkor ő a haladás táborához állott, és szlovák anyanyelvűsége ellenére a magyar nyelv egyik jeles tanítója, propagálója lett. A korabeli dékáni jelentések mindig kiemelik, hogy Korén tanár a magyar nyelv tanításában jeleskedett. 71 „Aszódon iskolavizsgálat. T. Korén István úr, az aszódi nyelvtani tanoda érdemteljes professzora a f. é. június 22-ik és 23-kán, száfrios egy­házi és világi egyedek, különösen az illető dékán urak jelenlétében tartott közvizsgán nem­zeti nyelvünk buzgó terjesztése és nevendékei körül tett fáradhatatlan szorgalmának újabb meg újabb jelét adta. Az ifjak magánoktatás mellett a zenészetben is sikerrel tettek előme­netelt. Adjon az ég édes hazánknak több hason igyekezetű férfiakat." 72 Korén István Szarvason sem változott meg. Ezért az a hisztérikus, nacionalista kiroha­nás, amivel pánszlávnak titulálva vádolták, igaztalan, és csak az újságírói felelőtlenséggel lehet magyarázni. 73 Szomorú, hogy ezt az alaptalan vádat többen — még a XX. században is — magukévá tették, figyelmen kívül hagyva a tényeket. Befejezésként álljon itt Korennak a nyugalomba vonulása alkalmából rendezett iskolai ünnepségen elmondott magyar nyelvű beszéde, amelyben mintegy élete munkáját összegzi: „Annyi bizonyos, hogy életemet a tanügynek szenteltem és azt egy félszázadik egész odaadással szolgáltam, mégpedig nem eredménytelenül. Fő teendőm volt a hivatalomhoz kötött nagy feladatnak megfelelni. A nem ragyogó tehetségeimet, hiányaimat a tanári szor­galom, ernyedetlen kedv által a munkához igyekeztem pótolni. A vallásosságot és jó erköl­csöt a vezetésemre bízottak keblébe oltani nem mulasztottam. Legfontosabb tantárgyaim a nyelvtanok voltak, amire különösen hivatva voltam. Nem csak magam igyekeztem ebben a tudomány felső fokára vergődni, hanem tanítványaimat is a nyelvtaniakba bevezetni. Mint minden tanításnál, vannak a haladásnak sok akadályai, így különösen ennek, főleg az utol­só években sok nehézséggek kellett küzdenem, de én az igazi tanítványaimnak előmenetele 227

Next

/
Oldalképek
Tartalom