Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Asztalos István: Petőfi aszódi iskolája
által újra fellelkesültem s kitartásra buzdítottam. Sokat említhetnék tanítványaim közül, kik hazánkban fényes hivatalokat viselnek, sőt szellemi művük által örökké fényleni fognak hazánk határain túl is. Peditus in dictis fabula nulla meis: Nem akarom avval azt mondani, hogy én e jeleseket, dicsőket neveltem, de az osztálykönyvek bizonyítják, hogy azon tanítványaim, mégpedig mindenben kitűnő tanítványaim voltak. Azt sem akarom magamnak érdemül tulajdonítani, hogy a tanügynek sokáig szolgáltam, az nem az én érdemem, hanem az Istennek nagy kegyelme, ki engem állandó egészséggel ajándékozott meg úgy, hogy 50 éven át majdnem szakadatlanul, 18 év óta minden óramulasztás nélkül teljesítettem kötelességeimet ... " 74 E sorok írója nem tud meghatódottság nélkül írni, amikor Korén István életútját szemléli. Gondoljuk csak meg: egy szegény domonyi iparoscsalád gyermeke megszerezte az akkori Magyarországon elérhető legmagasabb iskolai végzettséget, hat nyelvet beszélő kiváló nyelvész, nagyszrű zenész és jeles botanikus lett. S mindezzel a tudással egy kis vidéki latin iskolának lehetett a tanára, és csak 22 év után főgimnáziumi tanár Szarvason. Szerényen, szinte önkínzó alázatossággal, napi gondokkal küszködve 52 éven át tanította a diáknemzedékek sorát, s nevelt óriásokat. Öreg korában még megélte, hogy Petőfi aszódi tanáraként dicsőítették, majd alaptalanul megbélyegezték. S bár emlékét Aszódon utcanévvel és emléktáblával tisztelik, Szarvason sírját őrzik hűen a lokálpatrióták, a pedagógiatörténet figyelmét alig érdemelte ki. Igaz nem volt forradalmár, nem forgatta ki sarkaiból a világot, csak egy életen, egy hosszú életen keresztül szolgálta népét, hazáját, dolgozott kétszer, háromszor annyit, mint más és nem akárhogyan, hanem kiválóan. A reformkor óriásainak nemzetnevelő nagy eszméit ő napi munkájában valósította meg példamutatóan, az utókor számára nagyobb megbecsülést kiérdemlőén. 228
