Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Kovács József László: Mezővárosi irodalom és művelődés a hódoltság peremén (Ráckeve XVI–XVII. százada)

Marseillaise-ét pedig határozottan elvitatják tőle, mivel a nagyváradi énekeskönyv megjelenésekor 22 éves volt mindössze. Meggondolandó, hogy ez az érv

51 — egyedül életkorra alapozva — elegendő-e? Érdemes lenne a Skaricza nevéhez kapcsolódó szöveghagyomány összeállítása, hogy mióta tartják a verset az ő fordításának? Igaza van HORVÁTH Jánosnak, ,,Ha Luther énekének neki tulajdonított fordítása csakugyan tőle való, akkor leginkább abban kell látnunk költői tehetsége bizonyítékát."

52 Ha ez világ mind ördög volna És elnyelni minket akarnak, Azért tőle semmit ne féljünk, Csak Krisztus oltalmában bízzunk: No bátor dühösködjék, Ne fenekedjék Ez világnak ura: Nincs rajtunk hatalma, Urunk Krisztus őtet megbírta. Ezt vallja első irodalomtörténészeink egyike, Rotarides a Prolegomenában: „Cantiones quoque aliquot sacras, magni LUTHER, in Hungaricum sermonem SCARICAEUS noster transtulit". A bírákat inti kötelességére Adhortatio optima adjudices című verse. Éljenek a bírák Isten igéje szerint, „csúfságra bezedet soha ne vegyetök" Legyen gondjuk a prédikálásra, az meg ne fogyatkozzék." Viselhetők gondgyat hivön az kössegnek, haznat keressetök az köröztyensegnek, mert raytatok vagyon gondgya az köz népnek, miglen fáradoztok alatta ez tiztnek

53 Isten előtt nincsen személyválogatás „Bennetök se legyön azt mongya az iras" A bíró éljen józanon, adjon jó példát a községnek, ,nem io részegségben förtelömben élni". Adományért ne kedvezzenek a bírák senkinek. Ha a köznép háládatlan, jutalmat Istentől várjanak, ha az éneket csúfságul veszik, és nem kvöetik a benne írtakat, „Bizony az Istennek haragiaben leztök, igön hiavalasul leketökkel teztök." Horváth János megjegyzi, hogy a vers nem ment az ismétlésektől, emiatt a második felében már nem elég határozott. Véleményem szerint a vers szövegromlást szenvedett, a kezdő versfők: В KÖVINI után már értelmes szöveg nem olvasható ki a versfőkbe kalapált szerzői jelzésből. Szülővárosa verses történetének versfőiből ez olvasható ki: „Keviiek varasáról Scariceus Máté írá és éneklé Mátyás deáknak mint jámbor bizott urának kedvéért" Ki az a „Mátyás deák" nem tudjuk, de Skaricza szerzősége e szöveggel hitelesítve van. „Anélkül az ő korához képest újabb modorúnak tetsző versezetet nehezen tulajdonítanók neki." Nem is hiteles Skaricza vers, mint erre HORVÁTH János utal is.

54 Jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban található az a kézirat, melynek címében világosan olvasható, hogy a vers jelenlegi alakjában a XVIII. század legelejéről való. „KEVIVA/RASSAROLVA/LO SZÉPHISTÓRIA/ Mellyet/Scariceus Mathe itt való Praedicatorságában Szerzett Anno 1600./Renováltatott az Protocolummel edgyütt Szabad Szállási itt/itt(!) való Nótárius által/Anno 1700". A vers végén pedig ez olvasható: „Apposuit Mich, Kun Szabad Szállási Juratus Nótárius Anno 1700 die 14. Juliy".

55 Hogy a jelenleg ismert szöveg mennyiben Kunszabadszállási Mihály és mennyiben Skaricza Máté alkotása, azt gondos szövegkritikával kellene tisztázni. És erre van is lehetőség, mivel ugyanebben a szövegben, illetve szövegközegben Ráckeve 1684. évi viszontagsá21