Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

Nagy Egyed váci vicekapitány 1618. április 28-án Vörösmarty helyébe öcscsét ajánlja az dspánságra, mert „hogy szeme világátoll megh fogiatkozott", nem képes „az féle tisztet viselni világtalan ember lévén".

259 Vörösmarty Mátyás 1618. május 30-án és augusztus 15-én kelt, s a karnarához küldött két levelét a korábbi írásaival összehasonlítva, grafológiai vizsgálat nélkül is könnyen megállapítható, hogy egyik sem saját kezétől származott, diktálta, tehát szeme világa valóban megromlott. A levél megírására megkérhette valamelyik deákot.

260 Vácott 1611-ben élt Baranyai Mihály strázsamester „eöreg deák".

261 Literati Mihály néven is szerepel később. 1616-iban Marosi György, 1620-ban pedig András a vár deákja.

262 A második levél írása más kéztől származik, Vörösmarty fia nem lehetett, mert éppen arról szól az írás, hogy nincs itthon, „hanem hadban vagyon, oda fel Morvában az kit bocsáttak".

263 Nagy Egyed öccsét a kamara nem alkalmazta Vörösmarty helyett, annyira nem vesztette el szeme világát, hogy az íráson kívül ne tudta volna ellátni ispáni feladatát. A kamara 1619. február és június között négy levélben is ad neki utasítást különböző feladatok elvégzésére. így kívánják meg tőle, hogy az ajándékokkal menjen fel Pozsonyba, tartson törvényt a marosiak dolgában a szőlőről, mind pedig a rétről.. .

264 Vörösmarty Mátyás deák 1620-ban a török megszállás után is Vácon marad, amikor meghal Foktő vi prédikátor, örököseitől megveszi 60 dénárért a kis prédikáöiós kéziratos könyvét. A vételt ugyanazzal a deákkal jegyezteti be, akivel a kamarához íratta még 1618 májusában az egyik levelét: A bejegyzés írása tökéletesen egyezik ama levelével „Matthias Liber est Vaczy Emp. d. 60." — Mátyás könyve, Vácon vette 60 dénárért.

265 A könyv későbbi bejegyzései feltételezik, hogy Vörösmarty Mátyástól Bölcskey István seregprédikátor fiához került. Bölcskey Pál 1626—1632 között váci esperes.

266 Beniczky Péter bánata Beniczky Péter nyolc éves kora óta élt Vác végvárában, katonák között, vitézi tettek színhelyén. Nap mint map új élményekben volt része, s most itt kell hagynia, vissza kell menni Micsinyére, a zólyomi hegyek közé, ahol született. Édesapja Öt éve került a végvár élére. Katonái szerették, ha keményen is fogta őket. Amikor hónapokig nem kaptak zsoldot, saját gabonájából kölcsönzött, pénzt is adott nekik, hogy legyen mivel táplálni, ruházni családjukat.

267 A vár erődítése érdekében mindent megtett, segélyt nem kapott hozzá a kamarától, csupán a jobbágyök kötelező ingyen munkáját vette igénybe, talán kissé többet is, mint amit a törvény engedett. Volt is erre felzúdulás, a megye bevádolta az országgyűlésen, Pilis megye diktátora, szécsényi prókátor, Budai Pál vádaskodott reá a diétán.

268 A törvénythozó Rendek Beniczky megfékezését kérték a királytól, de a főkapitány nem várta meg, hogy megszégyenítsék, maga vált meg tisztségétől. Utóda Strucz Ferenc kapitány Bethlen hadai előtt kaput nyitott. A harcedzett Nagy Egyed vicekapitány is elhagyta Vácot, a lázadó csehek ellen Buquoi császári seregébe vezényelték.

269 Az ifjú Beniczkyt nem csak a katonák kötötték Váchoz. Itt vezethette be a tudományok világába Vörösmarty István, a kálvinisták rektora. Beniczky édesapja és féltestvére, Koháry Péter főkapitány katolikus, Habsburg-párti, nagybátyja, Jákóffy Ferenc és nagyanyja Jákóffy Éva lutheránus, Bocskai és 57