Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

Bethlen rendíthetetlen híve. Beniezky Ferenc is annak idején a lutheránus Thurzó György nádor udvarában apródoskodott, tanulta a betűvetést, de magasabb iskolába nem járt.

270 Fiának sem szánt többet, preoeptortól sajátítsael az írást, olvasást, a latin nyelv szabályait. Amikor Vácra került, rábízta Vörösmartyra oktatását, megvette tőle latin—görög szótárát. Ennek első lapjára bejegyezte: „Franciscus Benitzky de eadem et Micinae Eques Auratus Sac. Caes. Regiaeqe Mattá. Supremus Capitaneus Wacziensis Anno Domini 1614."

211 Péter éppen ezt a dictionariumot nyitotta ki, olvasgatva bejegyzéseit, majd felütötte Balassi Bálint Istenes énekét, benne vígasztalát keresett, úgy, ahogy a költő „életinek sűrű nagy veszélyiben" folyamodott segítséghez. „Segélj meg engemet én édes Istenem! Reméntelenségemben ne hagyj elsillyedneim, lm minden elhagyott, nincsen hová lennem, Nem tudok mit tennem . . ,"

272 A tizenhárom éves Beniezky Péter máskor is megpróbálkozott rímet faragni, egy gondolattal pennát fog, s a görög—latin szótár belső fedelére írja Balassi strófájának átköltését saját érzése szerint: Az én bánátimban vigasztalj meg Istenem Ne haggy így el esnem reménytelenségben! ígéreted szerint ved(d) be könyörgésem, Kegyelmességedrül ne hagy esnem kétségben. Beniezky Péter Anno 1619. Nevét is alákanyarítja, betűit kicirkalmazva.

273 Örömmel fedezi fel, hogy olyat alkotott, amit Balassi Istenes énekének egyetlen versében sem tapasztalt. Ott minden sor azonosan rímel egy versszakban, de neki úgy sikerült, hogy az első és harmadik, a második és negyedik páros rím! Az ifjú később százada egyik kedvelt költőjévé válik, verselő tehetségét dicsérik. Beniezky Péternek a dicséret mellett is örökre fájt, hogy Vácról távozva nem tanulhatott tovább. Egyik versében panaszolja: „Nem laktam Oskolát én a tanulásért Ezt értvén, ne gúnyolj engem Ritmusimért."

274 Literati Foktövi János könyve „az embörrül és annak életéről" Foktövi János váci református esperes 1604—1614 között elmondott 45 prédikációját és egyéb feljegyzéseit a számunkra a véletlen őrizte meg, a váci nagy városégések ellenére csupán a kis könyvecske széle pörkölődött meg. Irodalomtörténeti bejegyzéseit a közelmúltban kezdték megfelelően méltatni. Itt nem feladatunk részletezni a szerző klasszikus műveltségét, mely írásaiból kitűnik, nemhiába viselte a kitüntető Literati nevet is.

275 A prédikátor és a váci polgárok 1619-től Scilla és Charibdis között érzik magukat. A török követeli a bécsi udvartól Vác átadását. A váci vár Buda közelsége miatt, amióta elvesztette, nyugtalanságot okozott a Portának. 1619 őszén már hangoztatta Karakas budai pasa, hogy Vácot meg kell venni. Bethlen gyors intézkedése akadályozta meg terve megvalósítását, amikor kezére került a vár.

276 Az új év tavaszán ismét híre kelt, a török csak arra vár, hogy „a jég a Dunából kimenjen", Vácot elfoglalja.

277 Bethlen március közepén információt kapott a Portáról: Vácot, Veszprémet és Tatát a császár nevével a töröknek ígérték, a Konstantinápolyban tartózkodó legátus 200 ezer aranyat ígért, 20 ezer tallért meg is adott.

278 Olyan hír is érkezett, miszerint Ferdinánd portai követe ígéretet adott, ha Bethlent visszarendelik Erdélybe, megkapják az 16044эеп elvesztett Vácot.

279 A hírre 58