Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Reznák Erzsébet: Tanítók és iskolák Cegléd külterületén a Horthy-korszakban
Géczi János Budapesten születtem 1887. november 24-én. Apám asztalosmester volt, négy gyereke közül én vagyok a legidősebb. Budapesten végeztem a gimnázium két osztályát is. De otthagytam, mert a latint egy káplán tanította, aki nagyon goromba ember volt, ha valamit nem tudtunk, verekedett is. Két év után meguntam. Közben a család Szegedre költözött, ott fejeztem be a polgárit. Elég jó bizonyítványt kaptam, ezért folyamodtam a tanítóképzőbe, Bajára. Ez akkor az ország legnagyobb állami képzője volt, párhuzamos osztályokkal. Az osztálytársaim mind szegény emberek gyerekei voltak — iparosok, tanítók fiai. A képzőben mindenből jelest kaptam, kivéve a zenét, mert a tanárok igen gyakran változtak, négyen is tanítottak. Az egyiknek az volt a baja, hogy nagyon erős a hangom, a másiknak az, hogy nyújtom az éneket. De a kántori vizsgát is letettem. A tanítóképző akkor még négyéves volt, 1904-ben kezdtem el és 1908-ban fejeztem be. A képző után először Kókán tanítottam, ott két tanító fegyelmi miatt föl volt függesztve, így kerültünk oda, egy másik, akkor végzett tanítóval. Mikor a vizsgálat véget ért, akkor nekünk onnan menni kellett. Akkoriban 4—500 állást kereső pedagógus kérvénye hevert a Kultuszminisztériumban, képtelenség volt protekció nélkül boldogulni. Válogattam én az iskolák között — Dunántúlra nagyon szerettem volna ímenni —, de mindenhonnan visszajött a kérvényem, mást választottak meg. Végül a csongrádi plébánost kértem meg — ekkor már Csongrádon laktunk —, ő ajánlott többek között Űjszászra. 1908. december 21-én kaptam meg a táviratot: (megválasztották, állását január 2-ig el kell foglalnia. Mikor később Űjszászon bemutatkoztam annak, akinek kellett, elmondták nekem, hogy a választásnál az iskolaszék nem tudott megegyezni, mert jelentkezett egy másik esélyes jelölt iis, a harangozó unokaöccse, de annak csak elégséges volt az oklevele. Végül azt határozták el, hogy beletették a bíró kalapjába mind a 19 pályázó nevét és sorsot húztak. Az én nevemet húzták ki, engem választattak. De az iskolaszék elnöke, a plébános is engem pártolt, mert az én oklevelem eredménye volt a legjobb. Az iskolaszékbe is a plébános jelöltjei kerültek be: Üjiszászon a bírón és a tanítón kívül főleg parasztemberek — itt alig élt iparos. Űjszászon a harmadik osztályt kaptam, hetvenen vagy hetvenötén is lehettek, az egyik oldalon ültek a fiúk, a másikon a lányok. Az első fizetésem 83 aranykorona volt. Természetbeni lakást is kaptam, kétszobásat, de bútorom még nem volt. így ideiglenesen szobát béreltem, ennek használatáért három koronát fizettem, takarítással együtt. Az esti órákban a szomszéd falu jegyzőjének az öccsét tanítottam, aki a gimnáziumban megbukott latinból és különbözetivel át akart menni a polgáriba — ezért a fizetséget nem pénzben adták, hanem ebédet kaptam érte. Az újszászi iskola katolikus iskola volt, az igazgatói tisztet ós a plébános látta el. De nyílt itt egy állami osztály: mivel a községben nagyon sok menhelyi gyerek volt, nekik szervezték. A fenntartást, a tanító fizetését a község azonban nem vállalta, ezért a menhely elintézte, hogy ezt is az állam fedezze. Én megkérvényeztem ezt az állást, de elutasítottak, csak akkor vettek át állami státusba, amikor férjhez nient a menhelyi gyerekek addigi tanítónője. 1933-ig tanítottam Űjszászon. Akkoriban (egyszer megkérdezte a tanfelügyelő: akarok-e Ceglédre jönni, igazgatónak? Az akkori igazgató súlyos beteg volt, képtelen volt ellátni feladatát. Az állásra három pályázó is volt: a 344
