Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

követelést nyújt be 1774-ben az lŰriszéknél. Végül mennyiben egyeztek meg, nem nyomoztuk tovább. Görög göröggel állt szemben, az Üriszék nehezen tudott igazságot tenni közöttük.

149 A -Balkán-félsziget török uralom alóli felszabadulása után a legtöbb görög visszatér szülőföldjére. A század második félére már csak egy-két család marad Vácon. „Magyar és német tehetetlenség" a kereskedelemben Szekfű Gyula fentebb idézett megállapítása ráillik a XVIII. században kereskedést folytató váci magyarokra és németekre. Az ügyes rác és görög kereskedők mellett alulmaradták. Versenytársak sem lehettek tőkehiány miatt, ha megkísérelték azok módján kölcsönhöz jutni, adósságba keveredve belebuktak az üzletbe, ahogy Murlin János és Stockinger József példáján szemlélhetjük. Az első zsidó-keresztény Gersther Michel 1730-ban a város boltját árendálja 30 Ft-ért. Nem lehetett sokáig itt, mert 1736-ban már a helyében találjuk Murlin Róbert Jánost. Szatócsboltjában főleg fűszereket lehet kapni, de árul kenyeret is. Portékáját bécsi kereskedőktől szerzi be, követve a rác és görög kalmárok példáját. 1740-ben megszorul, Orgoványi Imrétől kér kölcsön 2000 Ft-ot, mint írja kötelezvényében: „ . .. én bizony elkerülhetetlen szükségemben kereskedésemnek promotiojára vettem föl". Kötelezi magát, hogy ha esztendőn belül vissza nem adja, jószágából kielégíthető legyen. Egy év múlva még rosszabbul áll anyagilag, a kölcsönt nem tudja visszafizetni, sőt 1742-ben Lu ez János bécsi kereskedő megbízottja után bejelenti Murlin Jánosnál levő 2600 Ft activum adósságot, s a hitelezők között elsőséget és extentionaliter excentatiot kér.

150 Murlin ekkor a városház alatti szegletben levő boltját átadja Stockinger Józsefnek. A városnak szomszédos boltját ikét örmény, az általunk ismert Ivanovics Bertalan és Ignácz István veszi bérbe. Murlin átadja nekik portékáját. Jelentkezik azonban másik hitelezője, Daniel Wohlgemuth bécsi kereskedő, és 411 Ft-ot követel rajta. Mivel portékája az örményekhez került, azt a kölcsönző betábláztatja.

151 Az örmény kereskedőkről írt fejezetben olvashattuk, hogy a szentendrei és budai rácok is adtak nekik kölcsönt, azért le akarták foglalni árukészletüket, ,,. .. de minthogy az örményeknek kalmársága Murlin uram portékajábul vette eredetét, s mostanában pediglen csak annyi portéka sem találtatván a boltban, hogy Murlin úr contentaltathassék, azért azon említett ráczoknak az executio meg nem engedtetett.

152 Murlin végleg felhagy a kalmárkodással, azaz később fakeresíkedéssel foglalkozik, egyben consenatora és vámosa is a városnak. Egy másik kereskedéssel kísérletező váci német polgár Stockinger József sem vitte sokra. Boltjában félig-meddig kocsmát nyitott, árult rozsolizt, pálinkát, égetett bort, akovitát (=aqua vitae), amíg a tanács ezt 1747-ben meg nem tiltja neki. Két évvel később Sziniaibel bécsi kereskedő neki is 300 Ft adósságát ''improtocollaltatja", ami a fizetésképtelenségét jelenti.

153 Később ő is felhagy a kereskedéssel. Városi tisztviselő szeretne lenni. De megkérdik .tőle, tud-e saját anyanyelvén kívül más nyelvet beszélni, mert a városházán magyarul, latinul és a németen kívül szlovákul is érteni kell. 31