Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Jakus Lajos: Életképek és mozaikok a 17–18. századi Vácról

Vác katolikus vagy protestáns törzslakossága a század második felétol jobban bekapcsolódott a kiskereskedelembe. 1765-ben már tízen voltak, húsz év múlva számiik 18-ra emelkedett. Közülük azonban csak öt, akit kereskedőnek (mercator) lehet mondani, a többi „árus" (quaestor) csupán. Három magyar nevűn kívül 14 német ajkú, egy tabakos pedig itáliai származású.

154 Vendégfogadók, kocsmák Vácon a XVII—

XVIII. században A váci sikeres sokadalom után 1611-ben győri tőzsérek mulatnak a város kocsmájában, s ott történik Mészáros Ambrus „megkeresztelése". 1619-ben Glosius Gáspár harmincados a Kamarának jelentette, hogy Baranyából a „városi kocsmára kereskedésnek okáért" borokat hoztak eladni. Evlia Cselebi török világutazó 1663-ban Vácon járva, megemlékezik a város „egészséges" fogadójáról is. Tetszését tisztasága nyerhette meg, ami abban az időben elég ritka lehetett. Nem közvetlenül a váci kocsmára vonatkozik Bendő István vikárius jelentése a Kamarának 1689 őszén, de a beszedett dézsmaborokról szól. A budai Kamarai Adminisztráció rendelkezik részben felette, az őrizteti. „Sok írásimmal hogy ne terhelném Nagyságtokat, rövideden akarom értésére adnom, hogy (talán) csak a

1 ig várhatta Comes Günar Kazi János úr innét Váczrul ki lépését mindgyárt ide jött és újonnan erősítette a pinczén való lakatot. Azért miben legyen a borok állapottya senki nem tudgya. Most forrónak azért kár is lehet benne. Nagyságtok akinek teczik ez iránt parancsollyon aki megh kezdheti penes quid haec faciunt."

155 A XVIII. századból 1717-nből származik első adatunk váci vendéglőről. A tanács elhatározza, hogy Németvároson levő házát vendéglővé átalakíttatja, melyet Klinger Farkas tanácsbéli vett ki árendába, évi 20 Ft-ért.

156 A városnak később is mindenkor volt kocsmája, éppen a városháza alatt, ahol saját vagy vásárolt bort mért. Bérbevette az uraság sorra épülő vendéglőit, melyekben fél évig az uraság, fél évig a város borát mérték az árendások. Az uraság első vendéglője az Aranyszarvas, mely az Althann-íéle telekkönyvben „Wirthaus", azaz fogadóként szerepeli. Később is ez volt a város beszálló-fogadója. Az 1720-as évek elején felépül a déli városkapu bejárata előtt, a forgalmas pesti út mellett az uraság Zöldfai kocsmája. A város 1730ban bérli az uraságtól az Aranyhordó, a Zöldfai és az Aranyszarvas vendéglők; Káptalan Vácon 1748-ban az Aranykorona, a Curia és a Csilla, Püspök Vácon pedig a Fehérhattyú és a Fekete Sas újabb vendéglőik; volt ezen kívül egy kocsma a Sörháznál is. A felsoroltakon túl, 1771-ben tizenkettedik bormérés a Kisváci kocsma.

157 Tetemes jövedelmet jelentettek a városnak még a század közepén is az uraságtól árendált kocsmák, annak ellenére, hogy a bérlet értük nem kevés. 1730-ban a „Zöldfa", „Szarvas" és „Városházalatti" vendéglőben a júliusi hőségben megcsapoltak 80 hordó sört. A haszon minden hordón 80 dénár, a bor akóján 1 Ft 10 dénár. Ebben az esztendőben elfogyott 952 hordó sör, 566 akó urasági és 544 akó városbora, 24 akó égetett bor, 28 akó pálinka, mely összesen 1902 Ft hasznot hozott a városnak.

158 A század második felében erősen visszaesik a kocsmákból és a Sörházból származó bevétel. 1775-ben panaszolja a „250 szegény porciót fizető adózó", 32