Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt

meg a gimnazistáknak az önképzőkör megszervezésében, melyre akkor kerítettek sort, amikor azt a törvények is lehetővé tették.

135 Az önképzőkör természetesen nem újdonság a nagykőrösi iskolában, hiszen, mint már utaltunk rá, volt hasonló célú olvasókör itt korábban is, de egy csokorba kötve az előbb vázolt művészi és kulturális törekvéseket, föltétlenül az élviliágiasodás jeléit kell ezekben látnunk. Hasonlóképpen a külön rajz és az élő idegen nyelvek tanulása iránti igényben is.

136 Ha a dolgokat nem a protestantizmus hagyományai szemszögéből nézzük, akkor viszont nem elvilágiasodásról kell beszélnünk, hanem a korszellemhez való alkalmazkodásról, a társadalomba való feltétlen beilleszkedésről. Pontosabban szólva, a társadalom általánosan elfogadott diákképébe való beilleszkedésről, mely diákkép egyre inkább függetlenedett az egyházaktól, de valójában egységessé majd csak 1883 után, a középiskolai törvény ihatására válhatott. Az egységesülés, a külön protestáns diákstátus megszűnése azért volt fontos, mert ebben a korban a szekularizált oktatás egyértelmű volt a lemaradással, ha nem is az oktatás önmagában vett színvonala, hanem a társadalom igényeinek kielégítése tekintetében. Ügy véljük, a nagykőrösi diákság megérezte a veszélyt, s kikerülésére törekedett. Ebből a szempontból pedig egységesnek kell tekintenünk viselkedését. Ily módon áMthatjuk, hogy fegyelmezetlenségei és kulturális törekvései ugyanazon átalakulási folyamát két oldalának felelnek meg. S azért kellett erre a két oldalra figyelnünk, mert a diákság ezekben nyilatkozhatott meg önállóan, elszakadva az iskolai gyermeki létbe kényszerítettségtől, a szigorú tanári irányítottságtól. Persze ez az önálló megnyilatkozás csak viszonylagos. Az iskola még a diákság fegyelmezetlenségei fölé is kiterjesztette óvó szárnyait, az öntevékeny köröket pedig föltétlenül irányította, igyekezett a kintlakók életét is ellenőrizni úgynevezett helyettesek (értsd szülőhelyettesek) megbízásával, bár erről biztos adatunk csak az 1880-as évekből van, de akkor régi hagyományként említik.

137 Az önképzőkör-, zenekarszervezés és a fegyelmezetlenség csoport, esetleg egyéni megnyilatkozás. Volt azonban az ifjúságnak ebben az időszakban mindenkit érintő megmozdulása is, s ez a diákság szórakozására, mégpedig a később igen erős hagyománnyá vált majálisok megrendezésére vonatkozott. Fennmaradt például a gimnazistáknak

138 1865-ben kelt kérvénye majális 'megrendezése iránt.

139 Ámde azt is tudjuk, hogy korábban is rendeztek hasonló kirándulásokat a környékbéli erdőkbe, s azokon nemcsák a diákok, s természetesen a 'tanárok vettek részt, hanem a város polgárai is, akiknek ugyanezen alkalomból a diákok anyagi támogatása is erkölcsi kötelessége volt.

140 Ennek az anyagi támogatásnak az említésével eljutottunk a nagykőrösi iskola működésének legállandóbb eleméhez, s ez a szegény diákok tanulási lehetőségének megteremtése anyagi támogatással. Más szóval, az esélyegyenlőség lehetőség szerinti megadásához, amit az Entwurf, mint láttuk, erkölcsileg akart megtámadni. A nagykőrösi szegény diák sorsáról Tolnai Lajos leírása alapján kaphatunk képet. „Bár az ötvenes évek sötét Bach-korszaka nehezedett ez időben, mint minden magyarországi iskolára, úgy a nagykőrösire is, azért a diákélet nem volt valami elnyomott. A szegény fiúk énekkarukkal temetésekre járogattak, s ebből szereztek havonként háronunégy forintot, a gazdagok pedig bálozhattak, mulathattak, amit akadálytalanul meg is tettek. Én a legszegényebbek közé tartoztam, s így nekem csak a hajnaltól késő éjszakáig tartó tanítás gyönyöre maradhatott fenn."

141 A szegény diák tehát taníthatott, s ezért 319