Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt
tatásra és nevelésre speciálisan felkészített tanítókat kell képezni. Az eszméből először és átmeneti időre Szigeti Warga János profesiszorsága idején, Karika Pál professzor munkába állásakor, tehát 1839. október 4-én lett valóság a tanítóképezde megnyitásával. Tehát még 'az 1841-es és erre vonatkozó zay-ugroczi terv előtt 77 Az eddigieket összefoglalva elmondhatjuk, hogy a diákélet, az akkori felfogás szerint, minit isteni eleve elrendelés alapján elnyert státus megvalósulása, számos síkon vizsgálható, s terjedelme több szálon külön-külön mérhető. A tudományokban mutatott előrehaladás szerint a nagykőrösi diákélet ebben a korban a betűvetés megtanulásától, a sexta classistól a koronként változó legfelsőbb fokozatig, a prímáig, a második humanitatis oskoláig (voltaképpen a philosophicus cursusig), illetve az encyclopaedicus cuirsusig tartott. Ennek az útnak közbülső állomása a subscribálás, a tényleges í(togáitus) diákká, a coetus tagjává válás időpontja. Nyilvánvaló, hogy ez az út életkori behatárolást is jelent, ám erről nincsen adatunk ebben az időszakban. Minthogy egy-egy classis elvégzése nem egy esztendőt vett igénybe i(a sexta classis szükségképpen több elemi osztályt jelent együtt stb.), a tanulmányok elvégzésének idejét 10—12 évre tehetjük. Ebből a meggondolásból azonban nem lehet következtetni az életkorra, mert az egy fokozaton levők a kor viszonyaiból következőleg sem lehettek egyidősek. A másik két végső pontja a diákéletnek a szolgadiák és a hatalommal bíró diák, vagyis a praeceptor, tisztségviselő. Számításba kell venni, hogy 1741-ig maga a rektor is voltaképpen diák még, aki éppen továbbtanulása költségeinek összegyűjtése érdekében vállalta a rektorságot. A szolgatanulók, mendikánsok mint minden protestáns iskolában ekkor, azok a szegény diákok voltak, akiknek az oktatás, továbbá koszt és kvártély fejében dolgozniuk, sőt kéregetniük kellett. Nyilvánvaló, hogy nagyon nehéz soruk volt, de éppen jelenlétük bizonyítja ennek az oktatási rendszernek a demokratizmusát. Azt a tényt ugyanis, hogy bár keservesen megfizethető áron, de az iskola mégis esélyegyenlőséget teremtett a szellemi javak elsajátításában. Ugyaniakkor — s ez ismét a diákélét egységbe fogott két szélsősége — a diáktársadalornfoain olyan hierarchikus rend alakult íki, mely mindenki számára végigjárható volt. Ily módon éppen a társadalmi hierarchia vált a demokratizmus kifejezőjévé és igazoló tényezőjévé. E tekintetben a nagykőrösi iskola nem különbözött a többi protestáns iskolától. 78 Ez a belső rend teljes összhangban van a protestantizmus antifeudális jellegével, s tökéletesen szolgálja azt a célt, amit már korábban életmódformálásnak neveztünk, s amelynek továbbá következménye tóhet a protestantizmus legfőbb törekvésének megvalósulása, a hit elnyerése. Ez a pozitív kép, amit eddig felvázoltunk, egyúttal ellentmondásoktól is terhes volt. Ezek végkifejletére már utaltunk, megemlítve a protestantizmus társadalmi ellehetetlenülését a kiegyezés táján. 79 Az ellentmondás a társadalmilag haladó rendszer megteremtése és annak időn túli fenntartása között mutatkozott meg. Az eredmény a hitélet, s ennek tükörképeként a diákélet megmerevedése volt. Az az életmód, amely korábban a nagykőrösi iskolában — mint láttuk — az esélyegyenlőséget stb. szolgálta, értelmetlenné vált akkor, amidőn Bakos Ambrus iskolai inspektor kijelentette 1837-ben, hogy „minden embernek csak annyi szabad, mennyivel a' társaság rendjét meg nem zavarja, semmi se szabad pedig a' mivel azt megsértené. — Mire nézve azt kívánjuk és várjuk mi tiitőletek Ifjak! hogy midőn majd a' polgári életbe ki'lép310
