Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Farkas Péter: Diákéletmód Nagykőrösön a kiegyezés előtt

tek, azon viszonyokat, melyekbe a' társaság helyheztet benneteket, illő tekintetben tartván és a' polgári •társaság' fenállására aiapíitoltit törvényeket, 's rendszabásokat szentül és sértetlenül megőrizvén, jövendőben úgy viseljétek magatokat, hogy ne csak a' közvélemény tartson benneteket jó és békés polgárok nevére érdemeseknek, hanem valósággal is és mindenkor olyanok legyetek."

80 Hol van már az antifeudális küzdelmet hirdető protestantizmus harcossága?! S hol az iskola, mely erre a harcra nevelt vezetőket? Mindez a múlté, de a keretek, sőt a törvények is ugyanazok. Utaltunk már arra:, hogy a kezdet kezdetén is az erkölcsi iskolai szabályok szorosabban kapcsolódtak a tanumivalóhoz, mint az életmódot szabályozó tételékhez. Ekkorra ez már teljesen nyilvánvalóvá válik. Mint Bakos Ambrus mondta: „...ifjú barátim! azt várjuk mi titőletek, hogy miután bölcs tanítóitok vezérlése által a' bölcsességnek erkölcsi elvét magatokévá tettétek, kössétek azzal öszve a' keresztyén válás szelíd morálját ás, mert csak így és nem másképp lehették valódi jó erkölcsű emberek; külömben ha ezt a' kettőt egymástól elválasztjátok, és csak egyiket Yevén fel cselekedeteitek zsinórmértékéül, a' másikat egészen megvetitek; megeshetik, hogy az egyik ugyan nyilván fanatieizmusra, a' másik pedig titkos csalárdságra, istentelenségre nyithat utat".

81 Határozottan érezhető azonban, hogy itt a tanulás és az erkölcsiség egysége már nem a protestáns újjászületés eszméjét szolgálja, hanem a társadalomba, való beilleszkedést. A célrendszernek ezt a változását nem olvashatjuk ki a (törvényekből, hiszen azok lényegében változatlanok voltak a kezdetektől fogva. Erről csak az inspektori beszéd árulkodik. Az életmódot meghatározó s általunk cmár megvizsgált elkülönülésről az előbb említett Bakos Ambrussal egyidőben, vagyis a saját beiktató ünnepségén Fitos Pál tanár beszélt. Ám ekkor, 1837-ben már nem mondhatta azt, hogy a diákság elkülönülése a társadalomtól ruházattal, viselkedéssel, általában az életmóddal, tanulóiskolája és hű tükre a protestantizmus, s azon belül a kálvinizmus elkülönülésének a tanbeli krízisek tisztázódásának. Szükségszerű elkülönülésről beszélt, mégpedig erkölcsi alapon. „Ha körülötitünik az erkölcsiség közönséges volna, és kötelességeiket mindenek igazán Teljesítenék ; úgy lehetetlen lenne, hogy akármelyik kötelesség teljesítéséből is kárunk következne; úgy a' virtus és a' boldogság egymás mellett mindenkor a' legaranyosabb viszonyban állnának. Ez csak onnan is nyilván látható, hogy mennél jobbak az emberek, a' kik között élünk, annál ritkább az az eset, hogy jámborságunk nékünk káros legyen. De ha helyheztetésünk másképpen vagyon, úgy mind azoknak, a' kik jó lelki ismeretek szerént cselekedni akarnak, magokra kell 'alkalmaztatni a' Jézusnak ama szavait: mivel nem a' világból valók vagytok, a' világ azért gyűlöl titeket. — Valóban kötelességeinknek teljesítése sokszor nem csekély, hanem á legnagyobb kárral 's veszedelemmel van egybekötetve, és éppen ez az, a' mi ilyenkor aztán lészen erkölcsi méltóságunknak csalhatatlan próbaköve."

82 A változatlan keretek közé szorított új tartalom természetesen nem ekkor és nem is csak Nagykőrösön jelentkezett. Az életmód, de különösen a tananyag megmerevedése már tulajdonképpen az ez ellen harcoló Comienius idejében is érezhető volt, de egészen nyilvánvalóvá vélhetőleg a XVIII. század derekán vált. Kiolvasható ez például abból a tényből, hogy a debreceni professzor Maróthi György az 1741-es reformjában nem mert következetesen kiállni a kor sürgető parancsa, a természettudományok oktatása mellett.

83 Nem kétséges, hogy az autonómiaféltés (és ezúttal nemcsak a protestáns egyházaké, hanem az egész magyarságé) jól megmagyarázza a föltétlenül ha311