Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Dóka Klára: Az érdi parasztság a 18–19. században

— 1775 m. hold szántó, — 191 m. hold legelő, — 912 m. hold rét, — 1976 m. hold maradvány föld. Összesen: 4854 m. hold, 3640,5 kh, a 12 000 kh határ 30,33%-a.

63 Fenti területeket kiegészítette a szőlőbirtok, amit a parasztság — a maradványföldekhez hasonlóan — önként válthatott meg. A szőlő a jobbágyfelszabadítás után is elsősorban a volt zsellér lakosság megélhetését biztosította, akik csak minimális földterületekhez juthattak. Jövedelmüket ezután is az uradalomban végzett napszámosmunkával vagy ipari /tevékenységgel egészítették ki.

64 Az 1850-es években elkészült Érd kataszteri felmérése, amelynek eredményeiről a Helytartótanács összesítése alapján kapunk áttekintést. 19. sz. táblázat MŰVELÉSI ÁGAK SZERINTI MEGOSZLÁS 1865-BEN művelési ág neve terjedelme kh % — szőlő 522 4,22 — szántó 6 445 52,16 — rét 659 5,33 — legelő 2 520 20,39 — erdő 1608 13,01 — nádas — — — nem művelt terület 603 4,89 Egészhatár 12 357 100%

65 Az összesítésből látható, hogy 1865-ben a gazdálkodás alapvető tényezője a szántóföldi művelés volt. A volt jobbágyok feltörték a véglegesen birtokba vett réteket, és a gabonatermelésre fektettek hangsúlyt. A jobbágyi függés megszüntetése lehetővé tette a település további fejlődését, amit az út- és vasútépítés is előmozdított. A Budapestet és a Balatont összekötő, 1861-ben megnyílt Déli Vasút, valamint a Budapest—Pécs vonal egyaránt áthaladt Érden, és azt közvetlenül hozzákapcsolta a fővároshoz. Ennek következménye lett, hogy Érd fokozatosan Budapest vonzáskörzetébe került, és néhány évtized alatt magyar mezővárossá lett. A lakosság számának alakulása azonban nagy ingadozást mutat. 20. sz. táblázat A NÉPESSÉGSZÁM ALAKULÁSA A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 1850 2540 fő 1880 3213 + 162 1857 3552 + 1012 fő 1890 3368 + 155 1863 3400 — 152 1900 3506 + 138

68 1870 3050 — 350 212