Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Dóka Klára: Az érdi parasztság a 18–19. században

élénk politikai tevékenységet fejtett ki, a felsőtáblán a főúri ellenzék egyik vezetője volt. Nagy kiterjedésű birtokaival azonban nem törődött, és 1828-ban azok jelentős részét Sina Györgynek eladta. Érdet 1832-ben Illésházy István unokaöccse, Batthyány Fülöp vette meg, aki a lehetőségeknek megfelelően igyekezett a gazdaságot korszerűsíteni, főleg a belterjes állattenyésztésre fordítva gondot.

61 Tőle 1848-ban Sina György vette át az érdi uradalmat, majd a század második felében Wimpjjenné Sina Antónia örökölte. Az 1838-as árvíz nyomait viszonylag gyorsan sikerült eltüntetni. Fényes Elek országleírásában Érdet, mint virágzó települést mutatja be, és ezt írja: „Érd. Horvát—magyar—néniét m(ező) város, Fejérvár megyében, 2500 kath(olikus), 30 héber, 10 n(em) e(gyesült) óhitű lakossal, feath(olikus) parochia, templom, urasági kastély. Láthatni itt egy még épségben fennálló negyszeg kövekből épült török tornyot, is a régi iróniái országút maradványait. Fő gazdasága szőlőhegyében áll, melly igen becses bort terem, rétje is sok van, továbbá malmok a Dunán, és ebben jövedelmes halászaiba. E város Budához délre 3 mfd-re fekszik a Duna mellett, az eszéki országútban, s ut(olsó) post(ája) Tétény. Feje egy uradalomnak, mellyet azelőtt gr. Illésházy István, majd h. Batthyány Fülöp bírt, most pedig b. Sina bírja."

62 1849-ben, a szabadságharc idején Érd ismét hadszíritérré vált. 1849. jan. 3-án Ottingen császári seregeitől a magyarok Mórnál vereséget szenvedtek, majd utócsapatuk itt tartóztatta fel az osztrákokat. A véres ütközetben mindkét részről igen sokan estek el. * * * Az 1848-as forradalom után Érd polgári fejlődése megindult. Ennek első lépése a jobbágyfelszabadítás végrehajtása, a hirtokforgalom szabaddá tétele lett. Az 1853-as úrbéri pátens értelmében a jobbágyok megkapták a telket, a maradványföldet, irtásokat, réteket. A közös legelőt — elméletileg — fel kellett osztani, amiből a zselléreknek átlag 4—22 feh juított. Az egész megyében kevés volt a legelő, ami sok vitára adott alkalmat, ezért az egy telekre jutó mennyiséget központilag határozták meg. A legelő szűkösségének oka az uradalmi állattartás további fejlődése volt. 1860-ban az érdi uradalomban már 15 221 birka legelt, és a település parasztságának így igen kevés lehetőség jutott. A közlegelő összesen 392 mh-t tett ki, azonban ezt is lefaragták. így az 1 telek után járó összes legelőMetményt 2V2 holdban állapították meg, ami az országos átlag alatt volt. Az úrbérrendezés során a legelők elkülönítésén kívül egyéb vitás 'kérdések is felmerültek. Legnagj^obb probléma a telkek számának megállapításával volt. Az 1847-es úrbéri felmérés során 47 6

/s telket, 1860-ban 42 2

/e teliket mértek fel. így az úrbéri illetmény csak 1576, illetve 1560 ím. hold terület lett volna. A határ felmérésekor azonban kiderült, (hogy összesein 5720 m. hold van a parasztság kezén. Ebből az úrbéri rendelkezéseknek megfelelően 4144, illetve 4160 m. holdat külön meg kellett volna váltani. Az érdi lakosság nem nyugodott bele a döntésbe, hanem — hivatkozva az 1768-as úrbérrendezés eredményeire — kérte a telekszám korrigálását. Az új felméréssel 76 ^jn jobbágytelket különítettek el, amelyhez elismertek 2687 m. hold úrbéri illetményt. A maradványföld, irtás, zsellérbirtok 3031 holdat (tett ki, amiből 1055 holdat megváltás címen át kellett adni az uradalomnak. Àz Érden élő parasztok így a jobbágyfelszabadítás végrehajtásaikor a következő területeket kapták meg: 211