Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Dóka Klára: Az érdi parasztság a 18–19. században

házi szükségletére szánt, valamint a cselédeknek szükséges gabonát ingyen, illetve a legkisebb vám mellett őrölték. Az urbárium 1723-ban lépett életbe, de a földesúr fenntartotta magának azt a jogot, hogy azt megváltoztassa, és amikor neki szükséges, a terheket növelje. Jogot formált arra is, hogy a község önkormányzatába beleszóljon, maga válassza a bírót, esküdteköt, hegymestereket, erdő- és mezőőröket hű emberei közül. Továbbra is biztosította azonban az urbárium a szabtad költözködést. Aki időben bejelentette távozási szándékát, megfizette adósságait a földesúrnak és társainak, szabadon elköltözhetett.

42 Az érdi urbárium kedvezőbb voit, mint amit a tétényiek vagy a százhalombattaiak kaptak, a különbségek elsősorban a robotot illetően mutatkoztak meg. Az érdiek azonban nem sokáig élvezhették kiváltságos helyzetüket. A tiszttartó mindig több alkalmi szolgáltatást követelt tőlük, amit nem szívesen teljesítettek, sőt az úriszékhez fordultak panaszaikkal. Illésházy, hogy minden további vitának elejét vegye, 1731-ben új, ezúttal már közös urbáriumot adott Érd, Tárnok, Százhalombatta lakóinak. A földesúr a cenzusból 50 Ft-ot elengedett. Így már csak 350 Ft-ot fizettek évente, de a további feltételek sokkal szigorúbbak voltak. A koosmáültaítás, bor- és sörmérés joga továbbra is a parasztoké volt, azonban a mészárszék felét át kellett adni a földesúrnak. Évi 100 akó bort vettek meg ezentúl folyó áron, és változtak a feltételek a Berki puszta használatánál is. Berki egy részét át kellett adni a tárnokiaknak, akik jobbágytelkeket létesítettek, a imásik rész az érdieké maradt, azonban a termésből már Vg-del tartoztak. A földesúr elzárta a berki és diósdi határban telepített erdőt, oda vadászat céljából a parasztok nem léphettek. Külön, szűk erdőrészt jelöltek ki számukra, ahol némi fához jutottak. A földesúr rátette kezét a községi halászatra is. A Dunában a parasztok nagy halakat nem foghattak, a tavakban pedig a halászatot teljesen megtiltották. A földesúr birtokába vette a dunai szigetet. A parasztoknak csak azt engedte meg, hogy itt a kijelölt területen káposztáskertet létesítsenek és fákat ültessenek. A földesúré lett a dunai malmok jövedelme is, a parasztok azonban csak mint bérlő molnárok dolgozhattak. Legnagyobb változás az 1722-es urbáriumhoz képest a robot rendszeressé tétele volt. Minden telekkel és marhával rendelkező jobbágy köteles volt az őszi és tavaszi szántás alkalmával 3 napot dolgozni, majd nyáron a (megtermett gabonát learatni ós behordani. Az igásállattal nem rendelkezők 2 napot kapáltak, a terményeket begyűjtötték, ezen kívül részt vették a gabona forgatásában és egyéb munkákban. Fuvarozás ügyében az urbárium nem intézkedett, de kilátásba helyezte e munka igénybevételét is. Űj pont volt a rendelkezésben az is, hogy a parasztok adományaikkal hozzájárultak a földesúr és a cselédség háztartásához: családonként 10—10 tojást adtak, az egész község pedig évente 60 icce

43 vajat, 100 tyúkot, 100 csirkét, 11 ludat, 15 kacsát adományozott.

44 Illésházy számára az egyre nagyobb kiterjedésű birtok — annak Trencsén megyei, csallóközi, morvaországi részeivel — szinte áttekinthetetlenné vált. Ezért 1735-ben újra elzálogosította Érdet és környékét Pongrácz Andrásnak, aki már ide is költözött. Lányát, Pongrácz Évát Péterffy János vette feleségül, és hozományként megkapta e területeket. Pongrácz 1735-hen jól felszerelt, újjáépített majorságot vett át. 1725—1726-iban kibővítették a vendégfogadót, rendbe hozták a kastélyt, a gazdasági ápületeket. 1731-ben megépült a földesúri sörház, 1733-ban pataki malmokat létesítettek. Pongrácz, majd Péterffy 1500 Ft 199