Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Dóka Klára: Az érdi parasztság a 18–19. században
ter, akinek elődei itt házat, kertet vettek. A földek szétosztásakor ő is szokott kapni a falusiaktól területet, de az után a földesúrnak nem adózott. A leírt jelentés alapján Illésházy viszonylag jó adottságokkal rendelkező, virágzó községet vett át Érd megváltásával. Ilyennek látta a települést Bél Mátyás is, aki leírásában megcsodálta a település történelmi nevezetességeit, a mecsetet, az új templomot, a kastély jó elhelyezését. 39 A tiszttartó legnagyobb gondja ia munkaerőkérdés megoldása volt. A létesítmények felújítása, a szántóterület 'növelése, szőlőtelepítés, juhászat, szarvasmarhatartás megszervezése több munkáskezet követelt volna. Felmerült bérmunkások alkalmazása is, azonban a megfelelő földterülettel rendelkező érdi lakosság nem vállalt ilyen munkát. A kastély körüci feladatok ellátására 4 béres, lovász, gulyás, hajdú, 2 szabados, majomé és szolgák felvételét irányozták elő, és gyakran támaszkodtak a kevés földdel rendelkező szlovák lakosság alkalmi munkájára is. Ezek számát Érden és a környező településeken a továbbiakban növelni kívánták. Tervbe vették azt is, hogy az új telepeseket földdel látják el, azonban nem kémek tőlük termény- és pénzszolgáltatást, csak robotot. A Jovábbi telepítés azért is indokolt volt, mert időközben a szerbek egy része elköltözött és helyüket egyelőre nem foglalta el a meglevő lakosság. A tiszttartó gondolt arra, hogy Érd kereskedelmét is fellendítse. Szerinte ez volt az egyetlen jelentős település Buda és Fehérvár iközíött, ahol évenként 3—4 vásárt is lehetne tartani, sőt azt vámszedéssel iis összeköthetnék. Ehhez azonban rendbe kellene hozni az utakat, hidakat építeni az árkon és éren keresztül, ahol a vámot beszedhetnék. Az országúti hidak vámja ugyanis a vármegyéé volt. Javasolta, hogy létesítsenek révet a Dunán, .amely nemcsak jövedelmet biztosít, hanem megteremti az összeköttetést is Érd és Ráckeve között. 40 A tiszttartó levele az érdi parasztság sorsát hosszú időre meghatározta. Nyilvánvaló volt, hogy az allodium kiterjesztése a földterületek csökkenését, a legelők, erdőhasználat elvesztését hozza magával. (Legsúlyosabb veszély azonban a robot bevezetése volt. A település első urbáriumát Illésházytól 1722-ben kapta. A rendelkezés célja az volt, hogy a földesúri jövedelmet növeljék, azonban a súlyos terhekkel ne riasszák el a betelepedő lakosságot sem. A földesúrnak járó cenzust évi 400 Ft-ra emelték. Ennek fejében használhatták viszont a parasztok Berki pusztát, a kocsmát, a mészárszéket, a piacon levő boltot is. Őszi és tavaszi gabonából kilencedet adtak, és azt oda szállították, ahová a földesúr kívánta. Kilenced volt a tartozás borból is, azonban a Berki pusztán termett javak után nem kellett fizetni. A robotot illetően Illésházy még nem lépett fel semmi új követeléssel. Az urbárium szerint, ha a földesúrnak a széna betakarításában vagy gabonahordásban segítségre volt szüksége, a községi bíró közvetítésével kötelesek voltak szolgálatára menni. Hasonlóképpen rendelkezésre álltaik vadászat alkalmával vagy olyan esetben, ha a határt meg kellett védeni. Illésházy nem lakott Érden, azonban előírta, ha ő vagy embere ide utazik, a parasztok gondoskodjanak ellátásáról. Az urbárium elő kívánta segíteni az uradalmi szőlőtermelést. Ezért előírta, hogy a parasztok évente 40 akó 41 bort kötelesek megvenni folyó áron a földesúrtól, és ha a kocsmában többre lenne szükség, azt is tőle szerezzék be. E rendelkezés azért volt súlyos, mivel az érdi lakosság jó része — mint láttuk — maga is foglalkozott szőlőtermeléssel, és így a bort helyben igen nehéz volt eladni. A jobbágyok a dunai malmok után 1—1 aranyat fizettek, és a földesúr 198
