Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Dóka Klára: Az érdi parasztság a 18–19. században

tak, sőt sajátos, közös gazdálkodás alakult ki. A tétényiek széles területeken kaszáltak, átmentek Érdre és a hozzá tartozó pusztákra is. A szénát Budára szállították és ott értékesítették. Diósd, Berki, Százhalombatta pusztákon állatokat tartottak, és ezeket rá lehetett hajtani az előzetesen lekaszált rétekre. Az érdiek viszont kevés állattal rendelkeztek, gabonát, zöldséget, bort termeltek, aminek szintén jó piaca volt. A bort akár Budán, akár Érden lehetett értékesíteni, Érden azt fára és egyéb terményekre cserélték.

26 1713-ban sikerült újra kijelölni a határvonalakat, de a viták imég évekig nem csitultak el, sőt új problémák is jelentkeztek az erdők, vizek használata miatt. Illésházy 1719ben váltotta vissza a Szapáry családtól Érdet és a környező területeket, amikor három és fél évtizeddel a török kiűzése után már jelentős változások következtek be a parasztság életében. Az 1690-es években megindult az újratelépülés. Az 1696-os dikajegyzék már 73 gazdaságot foglal magában, ami egy-egy házra 8—10 főt számítva kb. 700 lakost jelent. 1696-ban ugyanis az uralkodó elrendelte, hogy az összeírok 4 családot tekintsenek egy dikának, de csak azokat vegyék számba, akik 120 pozsonyi mérő,

27 vagy annál nagyobb szántóterülettel rendelkeznek. Ezt az előírást azonban a dikátorok nem tartották be. Olyan kicsi volt ugyanis a jobbágyak birtokában levő földterület, hogy e szabály figyelembevételével csak a lakosság töredéke került volna az összeírásba. Mint az ország más területein, Fejér megyében is azt a módszert követték, 'hogy egy-egy házat tekintettek adóalapnak, és a jegyzékben feltüntették az összeírtak egész szántóterületét, rét- és szőlőbirtokait.

28 Az összeírásban szereplő 73 családfő idegen nemzetiségű volt, magyar nevet 'köztük csak elvétve találunk. A közösség élén a bíró ált. A betelepedő idegenek jórészt horvátok (illírek), valamint szerbek és szlovákok voltak. A szerbek betelepedése az 1690-es években Csernovics Arzén ipeki patriarcha bevonulásához kapcsolódik, aki 37 000 családdal — a török élői menekülve — költözött Magyarországra. Központja Szentendrén volt, kísérete a városon kívül Budán, Ráckevén, Pomázon telepedett le, de sokan költöztek Érdre is, ahol — mint említettük — már a XVII. század elején volt szerb lakosság. Az érdi új telepesek nagyobb része azonban horvát (illír, dalmát) volt, akik — a szerbekkel szemben — nem a pravoszláv, hanem a katolikus vallást követték. A romos török templomot a szerbek vették -birtokukba, a katolikus horvátok, szlovákok, magyarok pedig 1695-ben emelték első templomukat. A beköltöző szerbek a legtöbb településen 'kiváltságokat szereztek a földesuraktól, azonban az érdiek — éppen a horvátok túlsúlya miatt — nem kapták meg ezeket a jogokat, és sorsuk hasonló volt a magyar jobbágyokéhoz. így kevésbé őrizték meg ősi 'hagyományaikat, mint a zárt szerb közösségek, és teljes nyíltsággal befogadták az új telepeseket, hiszen az újabb beköltözés az itt élők kiváltságait nem fenyegette. Míg a horvátok és szlovákok a község magasabb részein, a szerbek a Duna-^parton telepedtek le. Utcáilkat időnként elborította a Duna árvize, már ekkor kőből épült házaikban azonban kevéssé tett kárt. 1696-ban az érdi lakosság 838 pozsonyi mérő (= 419 cm. hold 314,25 kh) szántóföldet művelt, a birtokukban levő szőlő pedig 298 kapás

29 (= 23,34 m. hold, 17,5 kh) volt. Mivel legelők az érdi 'határban nem voltak, hiszen a török korban azt a szoms2édok elfoglalták, 1696-ban csak bérelni tudtak állataik számára megfelelő területeket. A bérelt legelő 317 usus

30 (=317 m. hold, 190