Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Dóka Klára: Az érdi parasztság a 18–19. században

DÓKA KLÁRA (Üj Magyar Központi Levéltár, Bp.): AZ ÉRDI PARASZTSÁG A XVIII—XIX. SZAZADBAN Érd a XVIII—

XIX. században döntő mértékben mezőgazdasági jellegű települlés volt. Bár a föld a dombos határban nem adott különösebben jó termést, a Duna által biztosított szállítási lehetőség, Pest és Buda közelsége megfelelő piacot jelentett a mezőgazdasági termékek számára. Számottevő kézműipar éppen a közeli városok ipari termelése imiatt nem alakulhatott ki, a főváros gyáripari fejlődése viszont csak a vizsgált időszak végén nyújtott munkalehetőséget az itteni lakosság részére. A Pest-Buda közelében épült település paraszti lakossága a maga zárt életét élte a főváros árnyékában. Az érdi parasztság XVIII—

XIX. századi történetét elsődlegesen levéltári források alapján ismerhetjük meg. Érd 1950-ig Fejér megyéhez tartozott, és a tárgyalt korszak jelentős részében mezővárosi jogokat élvezett. Sajnos az önkormányzat iratai nem maradtak fenn. A település felett a XVIII. század második felétől az alispán gyakorolt felügyeletet, akinek levéltári irataiban főként közigazgatási anyagot találunk. A Fejér Megyei Levéltár iratai közül fontosak az úrbéri peres iratok, a földesurak és jobbágyok vitáinak dokumentumai, de említhetjük az egyes megyei összeírásokat is. A Magyar Országos Levéltár irataiból — helytörténeti vonatkozásban — az összeírások a legfontosabbak. A XVI—

XVII. századi, részben vagy tejesen elpusztult településekről iádnak képet a dikális vagy portáliis összeírások,

1 amelyek több, együtt gazdálkodó generáció („egy kenyéren élők") vagyoni állapotát rögzítik. Korszakunk szempontjából fontos az 1696-os dikajegyzék, amely országosan egységes szempontok szerint már a török kor utáni újjátelepülésről ad képet. Egységes irányelvek szerint készült az 1715-ös és az 1720-as összeírás is, bár ez a tényleges lakosságnak csak kis részére vonatkozik. Ez a jobbágyok és zsellérek szántóiról, rétjeiről, szőlőterületeiről tartalmaz adatokat, megjegyzései pedig az egyes települések gazdálkodását mutatják be.

2 A központi források közül fontosak a Mária Terézia úrbérrendezése során keletkezett összeírások és a parasztság helyzetéről készült felmérések. Utóbbit a tisztviselők központilag meghatározott kérdőpontok (9 kérdőpont) állapján állították össze.

3 A feudális kori statisztikák sorát az 18284as országos összeírással zárhatjuk le, amely a jobbágyok és zsellérek mezőgazdasági területeiről, ipari tevékenységéről, állatállományáról közöl adatokat, és részletes megjegyzései a paraszti gazdálkodásról, a jövedelmek mértékéről adnák áttekintést. Szemben az 1715-ös, 1720^as összeírásokkal, ez az anyag az adóköteles lakosság zömére kiterjed.

4 A település történetének vizsgálatánál nem nélkülözhetjük az uradalmi 187