Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Kocsis Gyula: Egy mezővárosi család gazdasági-társadalmi törekvései Cegléden (1730–1930)
el. A hat fertály földből 4 felnőtt családos fia kapott egy-egy fertályt és 5,5 hold szőlő árát. Második felesége (akivel a vagyont szerezték) és tőle származó legkisebb lánya örökölte a fennmaradó 2 fertály földjét, házát az ingóságokkal és 3,5 hold szőlőt. Ezen kívül — ekkor már nem élő — Pál fiától származott 3 fiúunokájára fejenként 2—2000 forintot hagyott. 24 így a 4 fiú ugyanúgy fertályos gazdaként kezdte önálló gazdálkodását, mint nagyapjuk. A különbség annyi volt, hogy a polgári átalakulás biztosította lehetőségek ellenére nekik nem sikerült a vagyont gyarapítani, a negyedtelkes rétegben maradtak, sőt a század utolsó évtizedeiben felnövő unokáik közül többen iparosok voltak. Közülük Sándor (F. VI. D. 1. b) cipész és Benő (F. VI. D. 1. c) asztalos a millenniumi kiállításon is részt vett munkájával. 25 E tendencia alól kivételt képezett a II. Ferenc, Pál fiától származott unoka — Gábor (V. VI. D. 5.) —, aki 1852-ben 2000 forintot örökölt. Nagyapai örökségén sertéskereskedésbe és -hizlalásba fogott. (A XIX. század utolsó évtizedeiben mintegy 30 sertéskereskedő élt Cegléden, akik a Kelet-Magyarországon felvásárolt süldőket — évi 30—40 ezer darabot — Cegléden felhizlalták, majd Ausztriába és Csehországba szállították.) A sertéskereskedelemmel szerzett vagyonát a Ceglédi Hitelbank Rt részvényeibe fektette és mint nagy számú részvény tulajdonosa az 1900-as években igazgatósági tag is volt. 26 II. Ferenc özvegye vejével folytatta a vagyon gyarapítását. 1861^ben eladták két fertály földjüket és 12 500 forintért megvették a csődbe 'ment néhai Lovas István (1846-ban a város főbírája vált) 5 fertály földjét. Ez a föld azonban már egy másik család számára jelentette a felemelkedés útját. 27 István legkisebb fia, az 1760-ban született Mihály 1794-ben vehette át 80 éves özvegy édesanyjától a gazdaságot. (Szülei magas korára való tekintettel bizonyára már jóval korábban ő vezette a gazdaságot.) Az örökölt birtokot élete hátralevő 45 évében lényegében megduplázta. Két pálinkafőző üstje és 1824-től egy szárazmalma jelentős kiegészítő jövedelmet is biztosított (lásd a 14. táblázatot). 1839-ben történt ihalálakor 11 /8-ad telek földet és 6 kapás szőlőt — 1794-ben még csak 2 kapás szőleje volt — hagyott fiára, II. Mihályra (M. VI.). Hivatali elfoglaltsága és ebből következő társadalmi rangja miatt rendszeresen alkalmazott béreseket, akik az ő irányításával művelték tanyaföldjét. Apjától a föld mellett a társadalmi presztízsét is örökölhette. A XIX. század első évtizedében utcabíró (tizedes) volt, 1814-től kezdve a belső tanács tagja, sőt 1820-ban a város gazdasági ügyeit intéző másodbíróvá választották. 28 Kétszer nősült, másodszor elhalt sógorának özvegy feleségét vette feleségül (levirátus). 7 gyermeke közül csak 1 fiú (II. Mihály M. VI.) és 2 lány érte meg a felnőttkort. Lányait a város másik 2 vagyonos családjába házasította be. II. Mihály (M. VI.) 1793-ban született. A birtokot — az elődökhöz képest — ő már csak igen szerény mértékben gyarapította. Az örökség átvétele után egy évvel még fél fertály földet, 1846-ban pedig 4 hóid szőlőt vásárolt, pedig apjától a malmot és a pálinkafőzőt is örökölte. 29 A belső tanácsnak ő is tagja volt, 1844-ben a másodbírói tisztséget is betöltötte. Az ő fiúgyermekei közül is csak egy, III. Mihály (M. VI. B.) érte meg a felnőttkort. Egyik lányát a többször főbíró Csizmadia Gergely fiához adta feleségül. Fia, III. Mihály már csak egy zsellérlegelő illetményt {mintegy 2,5 kh) szerzett, lényegében az örökölt birtokot őrizte meg. Az István dédapjától származó tanyaiföld — a Durahalom dűlőben levő — egészen 1924-ig, imintegy 140 éven keresztül volt a család birtokában. Az újabb fertályokat is mind ennek szomszédságában szerezték. Az első ceglédi kapitalista vállalkozásban is részt vett: a részvénytársasági 148
