Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)
Magyar Antal: A ceglédi katolikusok háztartásszerkezete a 18. században
pításunk érvényességét erősíti az a tény is, ihogy a ceglédi jobbágytelek nagysága háromszorosa volt az úrbéri rendelet által hasonló taiajadottságú vidékekre előírt teleknagyságnak. A ceglédi egésztelkes jobbágy 75 hold szántót, 18 hold kaszálót birtokolt (az I. osztályú földek holdját 1100 négyszögöllel mérték), míg a környékbeli községekben élő társai egy egész teleik után 24 hold szántót és 12 hold kaszálót művelhettek. A katolikus lélekösszeírás névanyagát összehasonlítva az 1773. évi urbárium névanyagával meg tudjuk állapítani, hogy az ősiákos reformátusok és a XVIII. század harmadik évtizedétől beköltöző katolikusok és evangélikusok milyen arányban részesedtek a jobbágytelkekből, illetve mekkora hányaduk volt ezekből. A lélekösszeírásban összeírt 2181 katolikus és 91 evangélikus személy 473 háztartásban élt. Az urbáriumban a háztartásfőket, illetve a többcsaládos háztartások esetében a családfőket is próbáltam azonosítani. A névanyag összehasonlítása során a lélekösszeírást vettem alapul. Ha a lélekösszeírásban szereplő háztartás-, illetve családfő teljes nevén (család- és keresztnév) megtalálható volt az urbáriumban, akkor az azonosságot biztosra vettem és a teleknagyság-táblázat összeállításánál a katolikus, illetve az evangélikusok közé soroltam. Mindazon személyt, aki az urbáriumban szerepelt, a léleköszszeírásban azonban nem a református gazdák közé soroltam. Az összevetés elvégzése után a lélekösszeírás 473 iháztartás-, illetve családfőjéből az urbárium jobbágy, iuletve zsellér kategóriában megtalálhaitó volt 313 háztartásfő (299 katolikus 14 evangélikus), nem szerepelt viszont az úrbéri összeírásban 160 háztartásfő. A katolikus háztartásfők közül néhány egyértelműen nem volt úrbéres állapotú, így természetes, hogy az úrbéri összeírásban nem találhatók. Ilyenek az uradalom személyzete, illetve a katolikus egyház különböző alkalmazottai (tiszttartó, tanító, kántor stb.). Ezen háztartásfők levonása után is maradt még 153 háztartás, akik nincsenek benne az urbárium egyik kategóriájában sem. Jobbágytelken gazdálkodó armalista nemesség jelenlétével nem számolhatunk nagyobb mértékben, egyébként a néhány (ilyen nemesi család református volt. A 153 urbáriumban fel nem jegyzett háztartások társadalmi réteghez tartozását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mintegy 4 Д részüket zsellérnek írta a lélekösszeírás készítője. Ezen olyan háztartást értett, amelynek nincs saját háza, más házában „zséllérkedik". Másik negyedrészüket jobbágynak (hospes) jelzik a lélekösszeírásban. Ezen jobbágyok nevei túlnyomórészt magyarok, sőt mind a mai napig élnek Cegléden. Arra kell gondolnunk, hogy külön házban éltek, apjukkal vagy testvérükkel közösen művelték földjüket, ezek nevénél írták össze az urbáriumban. A jobbágyként összeírtak töredékrésze idegen (német, szlovák) nevű. Ezeknek a neveknek nagy része később nem ismert Cegléden, a családok feltehetően továbbíköltöztek. Számottevő az özvegyek száma is az urbáriumból hiányzó személyek között. Csekély viszont azok száma, akiket a lélekösszeírás készítője is jövevénynek nevez. Ezek is többnyire német és szlovák nevűek, s a későbbiekben továbbköltöztek Ceglédről, összegzésként megállapíthatjuk, hogy az urbáriumból hiányzó háztartások többsége a házas vagy hazátlan zsellérek számát gyarapította volna, ha összeírják. A névelemzés elvégzése után megállapítható volt, hogy az 1773. évi urbáriumban összeírt 663 jobbágyháztartásból református volt 495 háztartás (74,6%), katolikus volt 158 háztartás (23,8%), evangélikus volt 10 háztartás (1,5%). A 400 házaszsellér-háztartásnál 272 háztartás volt református (68%), 125 háztartás volt katolikus (31%), 3 háztartás evangélikus (0,8%). Az 57 házatianzsellér-háztartásból 40 református (70%), 16 katolikus (30%), 1 háztartás 127
