Ikvai Nándor szerk.: Életmód-kutatások Pest megyéből (Studia Comitatensia 18. Szentendre, 1987)

Magyar Antal: A ceglédi katolikusok háztartásszerkezete a 18. században

MAGYAR ANTAL: A CEGLÉDI KATOLIKUSOK HÁZTARTÁSSZERKEZETE A XVIII. SZÁZADBAN A XVIII. század Rákóczi-szabadságharc utáni szakasza Cegléd különben is mozgalmas életében különleges (helyet foglal el. Miért? A mi városunk olyan helyen fekszik, melyet minden utasnak akár Szolnok, vagy ezen át Erdély felé megy, akár Szeged és Temesvár felé akarna menni, útba kell ejteni, írták Túri Pál ordinárius bíró és Lukács Ádám nótárius uraimék instanciájukban Mária Terézia őfelségének 1750. január 29-én.

1 Bizony útba kell ejteni, akár az említett tájak felé mentek, vagy onnan jöttek. A török hódoltság alatt járta azt falvakat, városokat sarcoló, felégető, lakosságát rabszíjra fűző török, tatár, német, rácz martalóc, a Rákóczi-szabadságharc után pedig föld után áhító, szegényebb vidékekről vándorútra kelt, vagy szökött jobbágy, zsellér, kik Cegléd széles határában vélték (megtalálni a jobb életet, a nagyabb darab kenyeret biztosító, megművelésre váró földet, állataikat eltartó legelőiket. A török hódoltság, a visszafoglaló háborúk és a Rákóczi-szabadságharc alatt a város népessége a XVI. század közepéhez képest is megfogyatkozott, a város nagykiterjedésű határában bőven volt föld a letelepülni szándékozók számára. A XVIII. század az Alföld újranépesedésénék időszaka volt. A század első felében az észak-alföldi területek, benne Pest megye és Cegléd népességgel való újratöltődése zajlott. A század második felében már ezek a területek is bocsátanak !ki telepes rajokat a Dél-Alföld irányába. Petróczi Sándor idézett tanulmányából egyértelművé válik, hogy a jobbágyak (református és katolikus) Ceglédre települése szervesen illeszkedik Pest megye XVIII. századi újjátelepülésének falyamatába. A ceglédi népesség rohamos gyarapodása ennek az észak—déli irányú migrációnak szerves része volt. Eddigi ismereteink szerint toborzás nélkül, a város földesurai — az óbudai Klarissza apácák — által adott telepítési kedvezmények (a korban szokásos néhány évi adómentesség)

2 nélkül is folyamatosan költöztek be Ceglédre a jobbágyok. Vonzotta őket a több évszázados mezővárosi kiváltság, a bőségesen rendelkezésre álló termékeny föld. A szabad bevándorlás a „lábéra migrátio" 1734-ig zavartalanul tartott.: Az ékkor kibocsátott rendelettel, ha nem is ér azonnal véget, de nehezebbé válik. Ennek ellenére ezután is dívik a szökés, a belső vándorlás, mert a bontakozó pénzt nem mindenki tudta előteremteni. A magyar jobbágyok ugyanis legálisan csak a bontakozó pénz lefizetése után költözhettek más helyre, mert a 'megyei közigazgatásnak és a földesuraknak az volt az érdeke, hogy az eddig letelepedett jobbágyok földesuraik birtokain, falvaiban maradjanak s az ö birtokaikat műveljék. Ha jobb körülmények közé akartak kerülni, kénytelenek voltak „Sokan magukat 123