Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Egy középkori kulturális központ a Pilisben (konferencia) - Hervay Ferenc: Részletek a pilisi apátság történetéből

HERVAY FERENC RÉSZLETEK A PILISI APÁTSÁG TÖRTÉNETÉBŐL Történelmi források A pilisi apátság története alapításától a mohácsi vészig vagy legfeljebb 1541-ig. Buda elfoglalásáig terjed. Ez az a mintegy 350 év, amely alatt a pilisi monostorban ciszterci szerzetesek éltek, imádkoztak és dolgoztak. Az apátság története tehát középkori történetünk egy része. A középkori apátságokban sem nálunk, sem más országban krónikát, história domust rendszeresen nem vezettek. A szerzetesélet a szabályok és a napirend keretei között folyt; rendkívüli, feljegyezni való esemény csak ritkán akadt. Ilyesmi lehetett egy tűzvész vagy más elemi csapás, ellenséges sereg pusztítása, járvány stb. Ezeket, ha egyáltalán feljegyezték, többnyire valamelyik kódex üres vagy részben üres lapjára írták be, mint például egy toplicai kódexbe bejegyezték, hogy 1342. február 4-én villámcsapás felgyújtotta a monostor templomának huszár tornyát.

1 Egy heiligenkreuzi kódex bejegyzéséből értesülünk a pilisi apátság 1526. évi pusztulásáról.

2 Néhány esetben valamelyik szerzetes évkönyvben örökítette meg a külvilág eseményeit, és olykor valamit apátsága eseményeiből is beleillesztett. A halottakról nekrológiumot vagy obituariumot vezettek, hogy az évfordulókon megemlékezhessenek az elhunytakról, de sajnos, a halálozás évét nem jegyezték fel. Pilisről ilyesmi sem maradt. A fogadalmat tevő szerzetesekről pedig ekkor még sehol sem vezettek könyvet. Jól ismerve más országok ciszterci apátságainak történetét, nyugodtan állíthatjuk, hogy elbeszélő források csak igen ritkán szólnak egyik vagy másik apátságról. A ciszterci apátságok középkori történetének három tipikus írott forrása van: 1. az apátságkatalógusok, vagyis jegyzékek,

3 2. a rendi káptalan határozatai, statumai

4 és 3. az oklevelek. Sajnos a pilisi apátság esetében az utóbbiakat is nélkülöznünk kell, mert oklevelei először a tatárjáráskor, másodszor Mohács után elpusztultak. Csupán IV. Béla király 1254. évi aranybullás oklevele maradt meg, hasonmását megtaláljuk Békefi Remignek a pilisi apátságról írt művében.

5 Az eredeti példány azonban 1950 óta lappang. Fennmaradt közel kétszáz középkori oklevél, amelyekben említést találunk a pilisi apátságról;

6 ezek azonban nem annak levéltárából származnak. A hiányos írásos források mellett így kétszeresen is fontos és értékes az, amiről a régészeti feltárások tanúskodnak, és a legújabb kiadványok által azok eredményei közkinccsé válhattak,

7 az épületmaradványok a 800 éves jubileum alkalmával helyszínen, a többi leletek pedig a kőtárban és a szentendrei kiállítás keretében megtekinthetők voltak. A romok hatalmas kiterjedése, valamint a művészeti és régészeti leletek az írásos emlékeknél is többet mondanak Pilis fényes múltjáról. 595