Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Egy középkori kulturális központ a Pilisben (konferencia) - Osgyáni Vilmos: Kőszobrász-restaurátori megfigyelések a pilisi Gertrudisz-síremlék töredékeinek rekonstrukciós feldolgozásához

bezárt területeik. Ebben a „képben" megszerkesztett négyzetek oldal, átló, oldalfelező, átlófelező méretei olyan nagy egymásra utaló megegyezési rendszert alkotnak, amely számtalan viszonylatát és lehetőségét megadja az általa felépített konstrukciónak. A bizánci eredetű számmisztika kora középkori átvételével kialakult egy harmonisztikus kozmogónia, amely nem kifejezetten stilárisan, inkább rejtett módszerül szolgált a művek misztikus belső rendjének kialakításában. Azt a hatalmas harmóniát volt hivatott értelmezni, amely számi és zenei megfelelésekkel egyesíti a tárgyban a valóságost a lényegi, misztikus tartalommal. Ha a minden nem ember alkotta dologban benne van a teremtő gondolata, akkor az emberi „teremtményben" is rejtve benne kell lenni az „isteni" geometrikus rendnek. A négyzethálós szerkesztési rendszer egy olyan misztikusnak tekinthető arányrendszer hordozója, amelyhez a középkori építőmesterek művük transzcendens alapokon nyugvó igazolása miatt fordultak. A misztika törvénye hatja át az egész középkori építészetet. Az építészet viszont hat minden épületen belüli, vagy vele kapcsolatos dologra, tárgyra, hiszen építészeti elemekből komponálták az ereklyetartókat, ötvös tárgyakat, bútorokat, sírépítményeket stb. Az elmélet (precizitása) és a gyakorlat (pontatlansága) közötti feszültség örök emberi probléma, a két dolog összebékítése, illetve a gyakorlatnak az elméleti precizitáshoz való közelítése csak napjainkban lehetséges. A mai tapasztalatunk alapján tudjuk, hogy a papíron ceruzával történő szerkesztés mellett is milyen pontatlanságok mutatkoznak, mennyire igaz akkor ez a középkori módszerrel megmunkált kőfelületre történő bekarcolt szerkesztési vonalak esetében. A kivitelező „szobrász" számára csak a főbb egységek helyének, tengelyének kijelölésére volt módja, azon túl a részletek kibontásában a tanult és az aktuális tárgy által megkövetelt részletkiképzést oldotta meg. Valószínű, hogy a „tervező" egy rajzpadlón nagyobb léptékben kidolgozta a részleteket s a kivitelező a minta követésével, az adott méretarányok redukciójával megfaragta azt. Amennyiben elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a sírépítmény körbejárhatóan a templom négyzeteiében állt, akkor az alaprajzi rekonstrukciós elgondolás szerint a hosszú oldalakra hét, hét, a rövid oldalakon három, három árkádívet lehet feltételezni. A 28,4 cm-es árkádtengely távolságok kétszáz centiméter körüli relieftábla hosszúságot eredményeznek, itt valószínűleg nem lehet egy láb és öl összefüggést feltételezni az ismert hatos osztószámmal. A kővel falazott sírláda trapéz alaprajza és fő méreteinek ismerete nem befolyásolja a felépítmény alaprajzi képét és fő méreteit, mert a sírláda és a relief tábla között több lépcsőfok és párkánykő volt. A számok ikonográfiái szerepére nincs módomban kitérni, de mindenesetre figyelemreméltó az a tény, hogy a szarkofágon körben húsz árkádív, húsz figura és húsz oszlop állt, ha elfogadjuk a hosszabb oldalak páratlan árkádosztását. A relieftábla vastagságát a 81.5.2. lsz. padsarkot és drapériarészietet ábrázoló relief hátsíktöredék határozta meg, melyen körülbelül 12 cm-es tiszta kővastagságot lehet mérni. Hozzáadva a relief mélységi méretét 7,8—8,2 cm-t, a kőlap teljes vastagsága 20 cm körül van. Ez a 20 cm-es méret 11,8 és 8,2 cm-es felbontásban főméretként szerepel a szerkesztési rendben. A 75.436.5. és 14-es lsz. darabok összetartozásának eredményeképpen egy lényeges szerkesztésbeli kiinduló méret megtalálásán kívül könnyen valószínűsíthető az az állítás, hogy a mezítlábas figura Krisztus lehetett. Mezítlábas áb605