Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Egy középkori kulturális központ a Pilisben (konferencia) - Osgyáni Vilmos: Kőszobrász-restaurátori megfigyelések a pilisi Gertrudisz-síremlék töredékeinek rekonstrukciós feldolgozásához

az volt a feladata, hogy szépen elsimított, jól kötő felületet adjon a festéknek. Ezzel a krétamasszával tömítettek, ragasztottak megcsapolt fejet nyakhoz, szárnyakat, karokat stb., így tüntették el a felületek faragási hiányosságait az illesztéseknél. A kréta kötőanyaga szerves anyag volt; enyv vagy tojás. A szerves kötőanyag lebomlásával a földréteg alá kerüléskor megindult a málás, csak a fizikai hatástól védett he'yeken őrződött meg az ép alap. Az alapozás mésztartalmú alkotórésze jól köt'ídött a kvarctartalmú homokszemcsékhez, így kismértékű elfehéredést okoz sok töredék felületén. Ez a fehér réteg nem a kő kötőanyagának a kiválása, mert a törésfelületeken sehol sem jelenik meg. A jogarnak vélt hengeres rudacskán, valamint egy szépen tagolt kis drapériatöredéken lehet viszonylag öszefüggő, néhány négyzetmilliméteres területen aranyozást talá"!ni bólusz alapon. A 75.436.4-es lsz. sarok lábazati elemen a rézsüs lábazati plap^ík legbelső zugaiban elfeketedett azurit nyomait lehetett rögzíteni. RózsaFLiiire kopott kis ép alapozási rétegen cinóber nyomait lehet kimutatni a rézsüs sarokdarabon levő női figura mellkasán. Ezen a töredéken a haj hullámainak mélyén feketedett festéknyomok láthatók. Az a kevés festési nyom, amely még megfogható, sajnos nem nyújt elegendő adatot arra, hogy esetleg egy figura meghatározását befolyásolhatná, hiszen az alkalmazott színeknek kis száma miatt kizárólagosan egy szín, illetve egy-egy színkombináció nem meghatározó. A töredékek tanulsága szerint a síremlék oldallapjai igen magas szakmai tudással, egy tömbből voltak kifaragva olyan formán, hogy az oszlopok mögött áttörés van, így szabadon álló architektonikus hatást keltenek. A kőlapok kifaragása csupán a homloksíkra felkarcolt szerkesztési rajz alapján készült, mert nincs szerkesztési segédvonal sem a relief lap alján, sem a tetején. A domborműfaragás törvényszerűsége miatt a homloksíkhoz közelebbi méretek még mérettartók, a befelé haladó formák annál kevésbé. Az ún. monolit faragási módszer következménye az is, hogy a relief hátsíkja felé tartó oszlopok lábazati tagozatai befelé emelkednek, nem tudják tartani az ideális vízszintest. A dombormű egységében megfaragott építészeti elemek deformációja csak így töredékes állapotban szembeötlő, mert a háromkarélyos ívek alapsíkhoz érkező szerkeszthetetlen, ellenőrizhetetlen belső vonalában mutatkozó erős torzulás is csak a széttöréskor válik nyilvánvalóvá. A mérettartás a sarkokon, ahol kétoldalról (négy oldalról) lehet jól hozzáférve megfaragni az oszlopokat, kielégítő, míg középtájon elvékonyodó cseppformájúak. A faragási technika következménye az is, hogy az ülőpadok méretei mind magassági, mind szélességi értelemben változatosak, természetesen a belső részletek kialakítása másodlagos volt, alárendelt a figurák mozgásának. A töredékek felmérési eredményei jól bizonyítják az azonos elemeken mért értékek különbözőségét. A középarányos megtalálása után a négyzetháló arányrendjébe való behelyettesítéssel a segédszerkesztési rajz belső méreteivel történő azonosítás és igazoló kísérletek után kerülhetett sor a szerkesztési rend megkeresésére. Az optimális arányrendhez igazított méretezéssel megrajzolt váz segítségével egy olyan szerkesztési alapséma alakult ki, amely azt bizonyítja, hogy nem csak lineárisan alkalmazták az arányos méreteket, hanem egységes átfogó szerkesztési rendet teremtettek. Erre a rendre, ill. rendszerre utal az a felismerés, hogy egy alapnégyzetbe rajzolt négy kisebb és egy nagyobb négyzet úgy szerkeszthető, hogy pusztán az alapnégyzet oldalát az átlókra korzózzuk. Az átlókon kialakuló négy pontot az oldalakig meghosszabbítva alakul ki az öt négyzet éa 604