Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Egy középkori kulturális központ a Pilisben (konferencia) - Gerevich László: A pilisi ciszterci apátság
fölszentelése alkalmából a II. Endre által adományozott sóval, amint ezt IX. Gergely pápa 1236-ban kelt megerősítő okleveléből tudjuk. Az 1184-ben történt alapítás évszáma Franciscus Trouvé ciszterci apátnak Zury Fülöp pilis-pásztói apát megkeresésére 1765-ben először, régi és hiteles adatok alapján adott válaszából vált szélesebben ismertté. A három forrásból táplálkozó, széles, igen magas gáttal elrekesztett mesterséges tó vize hajtotta a fölülcsapó malomnak a kőcsatornában mozgó, közel 6 m-es átmérőjű kerekét. Kőmaradványa a legkorábban ismert ilyen emlék Magyarországon. A kerék a hozzá kapcsolódó műhelyépület munikakamráivai és kemencéivel föltehetőleg a korabeli ciszterci forrásokban is fölsorolt többféle munkát végzett. A gátban talált nagy mennyiségű andezit agglomerátum forgács és a belső udvar alapfalaival együtt épült vízvezető kőcsövek azt igazolják, hogy az erőművet már az építkezések elején, tehát még a XII. század végén kezdték el építeni. Ekkor már oklevelekből ugyan tudjuk, hogy Magyarországon is sok vízimalom állt, de nem tudjuk, hogy milyenek lehettek, míg a pilisi rekonstruálható. Fontosak tehát az évszámok a Magyarországon megjelenő új technikai berendezések, vízierőmű, fémfeldolgozás, műhely, huta, szerszámok értékelése szempontjából, Magyarország építészetének, kultúrájának abból a fénykorából, melynek szinte minden évtizedébői egy-egy még máig is álló templomot ismerünk és az azonos építőműhelynek fejlődését és változását évekre bontva figyelemmel tudjuk kísérni, és melynek legszebb emléke az esztergomi palotakápolna már minden tekintetben kora gótikusnak minősíthető építészete. A pilisi emléken e kezdeteknek szinte minden fázisát nyomon követhetjük a kerek bordától és kemény, lapos levéldíszítéstől a lágy plasztikus palmettákon keresztül a folyosók boltozatát tartó és az erővonalakra leegyszerűsíitett oszlop-kötegekig, gömbbimbójú oszlopfejezetekig, melyek még a 30-as év körül, vagy már a század dereka felé készülhettek. A plasztikus levéldíszítés néhány egészen elsőrendű darabja francia kőfaragók jelenlétével is magyarázható lenne. Térbelileg szélesen elterjedt, de hasonló díszítőelemeket, szerkezeti és alaprajzi összefüggéseket ismerhetünk föl szinte minden e korból származó épületen; palotán és templomon, melyeknek kronológiájából elsősorban a központokban lezajló királyi építkezések vezető szerepe bontakozik ki. Esztergomi, óbudai palotákat, palotakápolnákat, pilisi, zirci, kalocsai, pannonhalmi, ócsai, lébényi, zsámbéki, veszprémi apátságokat, székesegyházakat és nemzetségi templomok építészetét emelhetnénk ki valamilyen viszonylatban. Ennél mélyrehatóbb kapcsolatokra mutatnak azok a konstrukciós, térkapcsolaton alapuló összefüggések, melyek nemcsak az alaprajzban, hanem a téregységek azonos mérethasználatából is kimutathatók. Az unalmas felsorolások elhagyhatók, de pl. a zirci, kerci, pannonhalmi térelemek egységméretei mögött kétségtelenül az építőműhelyek azonos tanultságát, kiindulását tételezhetjük föl vagy néhány esetben ugyanazoknak az építészeknek, kőfaragóknak a jelenlétére lehet következtetnünk. Az építészeti összefüggések mellett a szobrászati alkotások jórészt páratlanul állnak a magyar művészetben. A vésett rajzú vörösmárvány sírlap nehezen megfejthető fölirata szerint az első magyarországi lovagsíremlék, mely a káptalanterem közepén feküdt és e szerint a királyi család tagja, az apátság egyik alapítója lehetett. Magyarországon ilyen korai lovagi, tehát nem királyi vagy egyházi síremlék páratlan, de külföldön is a legkorábbi ilyen példák közé tartozik. Töredékes volta nemcsak nevétől fosztott meg, de pontosabb stilisztikai 544