Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Egy középkori kulturális központ a Pilisben (konferencia) - Gerevich László: A pilisi ciszterci apátság

meghatározását is megnehezítette. Valószínűleg a pilisi díszítő vörösmárvány korongok készítőjének korához tartozik és ez az esztergomi vörösmárvány inkrusztációs képek; kapuk, trón mestereinek csoportjához kapcsolja lazán, de azonkívül valószínűleg későbbi, a XIII. század első felében készülhetett. Vonalduktusa Nicolaus de Verdun, de még inkább Villard de Honnecourt műveivel vethető talán össze. A művészettörténetre nézve ez annyira fontos általános képből mint magányos műalkotás messze kiemelkednek Gertrúd királynő koporsója és azok az angyaltorzók, imádkozó kezek és koronát tartó kéz töredékei, melyek minden valószínűség szerint Mária koronázását ábrázoló főoltár töredékei. A szarkofág típusa, ikonográfiája messzi késő antik fejlődésből vezetett ide és az Alsó-Rajna, Mosel, Dinant vidéki aranyművesek relikviaszekrényeinek az általános síremlékplasztikára való átviteleként értékelhető, de a díszkapuk szemöldökpárkányán is föllelhető. „Lorsque les figurations humaines se réintroduisirent à l'époque romane sur les parois des tombeaux comme aux linteaux des portails, elles reprirent l'ordonnance des premiers sarcophages chrétiens, abandonnée dès le VI

e siècle pour le décor de pampres des marbriers d'Aquitaine. Elles présentent alors généralement une suite de personnages sous arcature en plein cintre ou des scènes juxtaposées disposées sous arcades." (P. Quarré, 1971.) A típus a XIII. század második felében már gyakran megjelenik, de csak álló alakokkal kísérve. Mint temetési felvonulás a burgundi hercegek Claus Sluter, Claus de Werve csodálatos dijoni síremlékein a XIV. század végén, XV. század elején érik el végső befejezettségüket. Gertrúd királynő feltételezett sírgödre valószínűleg a haláleset után az első temetkezés emléke volt egyszerűbb sírlappal. A szobrokkal gazdagon díszített síremlék stílusa a fölállítás későbbi időpontját látszik bizonyítani, és fia, IV. Béla alapítását valószínűsíti. A síremlék chartresi művészi származása kétségtelen. Mesterét a Magyarországon járt Villard de Honnecourtban keressük, akinek egyik rajza — felirata szerint — egy magyarországi templom téglányosztásban megjelenő körzőrajza alapján készült öt padlótégla-motívumot ábrázol. Nemcsak a megegyező motívumok ritkasága (római piskótaminta), de sokkal inkább az igen ritka, a különböző mintájú keretes téglányokból álló padlótéglarendszer tűnik bizonyító erejűnek. Hozzá hasonló ritka padló minta-nszerkesztés a Sít. Quentin-i bazilikában is föltűnik, melynél éppen az említett Album padlórajza alapján gondoltak Villard szerzőségére, de az korábbi. A magyar építészetben a gyulafehérvári St. Dié-i mesterig más francia építész nevére, munkájára semmiféle adat nem merült föl. A franciául beszélő pilisi szerzetesek közvetlen kapcsolata az anyaországgal kétségtelen; a királyi megbízással dolgozó Villard mester, akit több rajza és véleményem szerint szobrok is Chartreshoz kötnek, aligha dolgozhatott az ifjabb király, vagy már az új király szeretett anyjának síremlékénél fontosabb munkán Magyarországon. Az attribúciót a Villard de Honnecourtról szóló, 1972-ben megjelent nagy monográfiájában Hahnloser az adatok széles körű stilisztikai összekapcsolása és az adatok értékelése alapján elfogadta. Igyekeztünk e néhány példán és utaláson keresztül bemutatni, hogy mit jelentettek a középkori Magyarország anyagi kultúrája, építészete, művészete számára azoknak az embereknek az alkotásai, akik 800 évvel ezelőtt otthont találtak — a Côte d'or szellemi klímáját idéző pilisi dombok között. 545