Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Jakus Lajos: Damásd vára „az pogány ellenség torkában”
180 gyalogja van, melyből húszat állandóan Damásdban tartanak, a többinek éjjel-nappal az elfoglaltsága elég Űjvárban. 100 Ezen időben Pálffy Pöstyénben fürdőben kúráltatta köszvényét, oda érkezett Bécsből hazatérőben Bercsényi László; édesanyja ott élt, haza nem igyekezett Damásdba. Eszterházy ezt megtudva, Pálffynak megírja: „Magát pedig Bercsényi Lászlót kérem Nagyságod űzze vissza tisztébe, ha így megzavarta őket; menjen haza s viselje gondjukat, mindjárt küldje haza és informáljon engem, mit segítsünk neki, mert amint megbódultak az benne vagy pusztán tudják, vagy pedig kevesen lévén nyakokba éghetik s az más ember bolondságát aztán minékünk tulajdonítják, az kik nem értik a dolgot." Ujabb hét telt el, Pálffy nem küldi haza Bercsényit. Eszterházy újabb levelet kap Damásdról. Azok készek volnának pusztán hagyni a végházat, mert minél több rémítő hírt terjesztenek, annyival inkább rémiszti a török őket. Segítséget sürgetnek. Eszterházy ekkor a vajdáknak meghagyja, valahogy szerezzenek össze 15 legényt, bár hódolatlan ember nem mer errefelé menni és aratás utáni takarodás miatt nem lehet embert kapni, mert különben télen koplalnának érette. 101 Már azzal gyanúsítja Bercsényit, hogy azért zavarta meg a szegény végházat, mert pusztán akarja hagyatni. Pálffy végre megparancsolja neki, hogy térjen vissza Damásdba. El is indult Bercsényi Pöstyénből, de közben megállapodott Szőgyénben, hogy tájékozódjék a dolgok állásáról. Ott Nadányi Miklós kapitány figyelmeztette, minél gyorsabban siessen állomáshelyére, mivel félő, az erősség veszélybe kerül. Azt is lelkére kötötte, hogy az érsekújvári gyalogos katonákat, akiket a damásdi erőd védelmére küldtek át, könnyen utolérheti, s csatlakozva hozzájuk, velők mehet tovább. Ha javaslatát elfogadja, Nadányi ígéri, olyan lovasokat és gyalogosokat ad az útra, akikkel minden kár és veszedelem nélkül biztonságban és gyorsan teheti meg útját Damásdba. Bercsényi ezt a tanácsot nem fogadja meg, egyenesen visszatért Újvárba. Kazai Jakab lévai lovashadnagy június 27-én Párkány alá csapott, a török üldözőbe vette, de nem érte el. Július 20-án ismét aláment 12 lóval Baj ta tájára, az esztergomi törökök azonnal 40—50 lóval kizúdultak reájuk. Segítségükre sietnek az újvári hajdúk. 102 Előző napon Damásdba megérkezett a segítség, 15 hajdú lehetett, Kálóz Istók hozta őket Újvárból. 1641. július 20-án, szombaton Keresztes Máté bíró otthon lévén Helembán, egy gyermek hozza neki hírül, hogy a mezőn törököket látott. A bíró gondolva azt, talán csak ..gyermek hír", mielőtt megizenné Damásdba, maga akar meggyőződni igaz voltáról. A falu végén egy partocskára áll, látja, hogy puskalövésnyire a völgyben gyalog törökök jönnek. Hazaszaladna, de ketten utolérik és megfogják. Amikor ezt a felesége meglátja, bezárkózik házukba. De ajtajukat ki kellett nyittatni, mert „rútul rontották", a bírót szidalmazták és követelték, adja elő az elrejtett hajdút. Keresztes Máté váltig szabadkozik, hogy bár fejét vegyék, ha a faluban hajdút találnak, de azért a ház táját hányták, vetették. Végül lerakták köpönyegüket és tarisznyájukat, s az Ipolyhoz mentek. Nem voltak 12-nél többen. A bírót is magukkal vitték és megparancsolták neki, hogy szerezzen két embert, mert azokkal Damásdba üzenetet küldenek. A két atyafinak meghagyták: „Mondjátok meg Damásdban, vagy a török rabot adgyák ki, akkor békével maradhatnak, vagy az várat, mi budai, pesti, váci, esztergomi török jön a nyakatokba vesztek el." A két küldött megviszi az üzenetet Damásdba. A „kapitány képe", Keszi János fővajda azt üzente vissza, hogy a rabot nem 525
