Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Jakus Lajos: Damásd vára „az pogány ellenség torkában”

sonlót. Szombathelyi kapta a palánkit, helyébe pedig a damásdit kéretlen és hír nélkül a király Bercsényi Lászlónak adta. Az öccse, Imre újvári hadnagyságot kapott. Eszterházy erre megjegyzi: „Én ezekben nem avatkozom magamat." A Bercsényi fivéreknek atyjuk két esztendeje még Nógrád főkapitánya, egy éve huszársága élén harcolva elesett a Prágát ostromló svédek ellen. Érdemei jutalmazására a család megkapta Pöstyén város, Banka és Drahóc birtokot tíz évre visszaválthatatlanul. Atyjuk érdemei nyomán Bercsényi László a nógrádi kapitányságot kérte a királytól, akkor Ferdinánd megígérte, hogy ha valamelyik kapitányság megürülne, közülük egyik lenne az első a többi kérelmező között.

90 Most ígéretét teljesítette, Szombathelyi átadta Lászlónak Damásdot, Imrének a kért palánki kapitányság helyett meg kellett elégednie a nógrádi hadnagysággal.

91 Bercsényi fiai Pálffy István oltalmazó gondoskodását élvezték, mivel a bányavidéki főgenerális, újvári főkapitány testi-leik jóbarátja volt. Bercsényi bemutatkozása Damásdban A marosiaknak 1635-ben Szombathelyi elleni vádaskodásában említés történik a damásdi harmincadosról. öt év múlva reá is panaszkodnak, mert nem védi meg őket, holott feladata volna, Bercsényi László főkapitánnyal szemben, ki egy darab földjüket eltiltotta.

92 Damásdon áthaladó kereskedőkkel a hatalmaskodást Bercsényi ugyanúgy folytatja, mint egykori elődje, Horváth István. Eszterházy Pálhoz egymás után érkeznek ellene a panaszos levelek, melyek továbbítva Pálffy főgenerálishoz nem járnak eredménnyel; úgy látszik atyjukra való tekintettel szemet huny Bercsényi hatalmaskodása felett.

93 Bercsényi hamarosan megunja a damásdi magányt, 1641. április 8-án felkeresi a főgenerálist Újvárban, s támogatását kéri, hogy maga számára a drégelyi, öccsének pedig helyébe a damásdi kapitányságot kérhesse, ezt mindketten Bécsben személyesen intézhessék. Pálffy nem tagadhatta meg kérésük támogatását, "Újvárból elbocsátva néhány katonát adott melléje kíséretül, s este megérkeztek Damásdba. Másnap kíséretét visszabocsátva, levélben megköszöni Pálffy „megmutatkozott kegyelmes gritiáját", melyet igyekszik megszolgálni. Hírt is közöl, ami néhány napos távolléte alatt Damásdon történt: „Mostanában hála Istennek semmi ollyan híreink nincsenek; hanem ez elmúlt éjjel egy ladik török ment volt Szobra, nem tudhatják: hova valók voltak. Budaiaknak reménlik az ebeket lenni, és ugyan Szobról két öreg kenyeret kírtek, és mikor megindultak volna, Esztergom felé mutatták az utat; de hogy setét volt, még aláérkezhettek Marosra, és ott is kenyeret szedtek; tanácskozván egymás között: értették némelyek, hogy megint föl akarnának jőni ez jövendő éjjel, leskelődni erre felénk. Ha valahogy végére mehetek, hol lesz az lesek? azon leszek, hogy Isten segétségiből megsalabolom (sic!) őköt."

9

'

1 Öt nap múlva már igyekszik is megszolgálni Pálffy szívességét hallal viszonozva: ,,. . . egy tetemes tokot, a melyet a táti halászoktul vettem" — fűzi hozzá küldeményéhez, melyre Pálffytól kaphatott megbízatást. Abban az időben a Dunából kifogott több mázsás viza és tok a legmegbecsültebb ajándék. Musza basa is 1638-ban két sugár vizahallal kedveskedett Pálffynak.

95 Bercsényi az ajándék mellett nem feledkezik meg újabb kérésről sem: „ . . . kérem Nagyságodat méltóztassék ennehány hajdút ide aláküldeni, mert itt igen kevesen vágynak egy-egy bástyára, a helynek megtartására is elégtele523