Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Jakus Lajos: Damásd vára „az pogány ellenség torkában”
A sokadalom védelmének és a békességnek ára Az országos vásárok, vagyis sokadalmak megtartása mindkét fél számára jelentős volt, mert itt cserélt gazdát az iparosok és kereskedők áruja. Ugyanakkor veszedelmet is jelentett megtartásuk, mert támadástól mindenkor tartani lehetett, ami a kereskedők kifosztásával járt. Az ilyen meglepetések ellen a török bégek hitlevelet adtak ез kértek a magyar főkapitányoktól, de a közeli várak gondviselőitől is. Ennek elfogadása nyomán biztosítaniuk kellett a vásárok védelmét. Musztafa Nazur váci főszandzsák bégje 1630-ban hitlevelet ad a pesti híd előtt, régi szokás szerint megtartásra kerülő sokadalomra. 85 A török kereskedők néha a magyarok által adott hitlevélre sem mertek elindulni sokadalomba, ha nem látták biztonságukat minden oldalról garantálva. Oszmán esztergomi bég 1638. július 30-án Eszterházy Pál vicegenerálishoz írt levelében olvassuk: ,,. . . az mi az Áros népek dolgát illeti Zádory András őkegyelme Hith levelire nézve mind felkészültének és felrakotanak volt és a Nyárhidi sokadalomra, de ez Nagyságod Continentia Levelinek szerint meghmaratanak." 86 Eszterházy tehát teljes mértékben nem vállalt felelősséget a kereskedők biztonságáért. A sokadalomról való elmaradásukat jelenti Pálffynak: ,,A nyárhidi vásárra nem jövének ki az esztergomi emberek, s jobban is esett, mert soha panasz nélkül ez dolog nem lett." Legközelebb mégis ad hitlevelet a nyárhidi vásárra, azonban utána megírja a főgenerálisnak: „...hasznot vagy kárt hozott-e", mert amíg azt vigyáztatta, a Berencs elleni törökökre mehetett volna. A berencsieknek is az volt a szerencséjük, hogy a Nyitra azon a napon megáradt, így nem tudták őket megtámadni és kifosztani. Előtte napokban Gyarmaton felől Néne faluban néhány házat megégettek, egy embert levágtak, négyet elvittek, Damásdból is egy asszonyt azon a napon vittek el s Esztergomban tartják, Szécsény alól viszszaverték őket. 88 A töröknek tett engedmény tehát kárunkra is üthetett vissza. Amikor bennünket a „szent" békesség megtartására kötelezett a királyi udvar, ugyanakkor kihasználták ellenünk a törökök a reánk kényszerített fegyvernyugvást. Eszterházy Pál a budai pasához 1639. január 17-én kelt levelében írja: „Ügy hiszem, hogy az mi részünkről (ti. az ellenségeskedés megszüntetésében) ahhoz tartották mindenek magokat. De ím a párkániak az Nagyságod parancsolattyával semmit nem gondolván Damásdból két itt való hajdút köldöth volna levéllel hozzám az oth való gondviselő ez el múlt napokban kik Szálkára jővén, találtak hat párkányi törökre, kiknek tisztességgel köszönvén ottan csak megragadozták őket s az esztergomi bék Oszmán pasa szerdar úr barátomiknak vitték." Hiába írt értük, semmi tisztességes választ nem kapott, s mindeddig nem eresztette el őket. Izent szóval is neki az udvardi bírákkal, s csak azt válaszolta, hogy a budai pasától van rá parancsolat, ahhoz tartják magukat. 89 Érdemtelen tisztségosztogatás és következménye Az új esztendő, 1640. év eleje változást hozott a bányavidéki várak több kapitányi tisztségében. Eszterházy Pál február 11-én jelenti Pálffy Istvánnak: „A kapitányságokat Nagyságos Uram ide igen osztják, commendálás nélkül is, kérnek ugyan némelyekről opiniót (véleményt), de semmi abban nem kél; nem tudom ha oda föl közlik-e Nagyságoddal." Miskey Istvánnak oly kedvező feltétellel adta a király a nógrádi kapitányságot, melyet máskor nem hallott ha522
