Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Dinnyés István: XII. századi éremlelet Abonyból

39/a. érmek — eltérő — verőtöveire. Csak egy karika van a 12. érem hátlapján; a 37. éremnél mindkét karika hiányzik. A 20. pénzen, a kettős karikától balra egy pont is látszik. A hátlapi körirat jobb felső részén, a vonalkörre ütött, fekvő vonalka alatt és fölött egy-egy köröcske található a 10/a. érmen. Fölös pontot találunk a két ív és a J jel között a 2. érmen, valamint az A-szerű jel és a két ív között a 15. érem hátlapján. Ez utóbbi helyen L alakú jel szerepel a 42. és 46/a. pénzek köriratában. Hiányzik a körirat bal felső részén 1—1 pont a két vonalka mellől a 37. sz. éremnél, ahol a jobboldali, két ívecske a vonalkörre, egymással szembe került. Egy pont hiányzik a köriratból a 38/c. érmen a három köröcske után; a 39/a. érem felső részén, a két vonalkától jobbra. A 38/a—b. érmek azonos verőtövön készült hátlapján, fenn középen, a J alakú jel elé egy ívet helyeztek, így kurzív a-szerű jel keletkezett. A hátlapi éremkép szokványos átmérőjének a 17,5 és a 18 mm tűnik. Nyolc esetben az átmérő 18,5 mm, a 2. sz. éremnél 19,5 mm. Az éremképek elég szabályos kör alakúak, csupán a 39/b. érem hátlapi képe — szemmel láthatóan — ovális. A CNH 102A/P16/—103. rézpénzeket jelzés (szigla) nélkülieknek tartja a magyar numizmatika.

5 Átnézve az MNM Éremtár szisztematikus gyűjteményének megfelelő pénzeit, hét darab CNH 102A pénzt találtunk, közülük öt az abonyiakkal azonos megfogalmazású veret. Az ötből négy pénz előlapján találtunk jelzést. Középképen a 4. sor (alsó vízszintes vonal fölötti sáv) bal oldalán, az éremképhez tartozó pont és J-jel teteje között egy pont (lelt. sz. 29/859. 3.): a 3. sor középső pontja alatt, vízszintesen két pont (86/875.); a 2. sor J jele mellett egy-egy ék (32/889.87.); köriratban a G-szerű jel íve és a külső gyöngykör között egy pont (83/881.). A CNH 103-asoknál 22 db, az abonyiaknak megfelelő érem van. Szigla nélküli 6 db. Egy érem (32/889.88.) jelzése az abonyi 45. sz. pénzével; 4 éremé (32/889.88.; 3B/903.27.; 8B/907.68-ból 2 db) az abonyi 46. sz. pénzekkel egyezik. Továbbá a középkép 4. sorában, jobb oldalon egy pont (6B/914.19.; 8B/907.68ból egy érem); három pont (13/877.3.); szorosan a gyöngykör mellett három pont (3B/903.27-ből és 32/889.88-ból 1—1 db); 4. sor közepén, a függőleges jel mellett egy-egy pont (32/889.88-ból egy érem) ; 3. sor bal szélénél, háromszögletesen 3 pont (200/880.2.). A köriratban a G-szerű jel íve és a külső gyöngykör között egy pont (8B/907.68-ból egy érem); csúcsával befelé álló háromszög alakban 3 pont (8B/907.68-ból egy érem); felső részen, a négykörös jelcsoport fölött egy pont (32/889.88-ból és 8B/907.68-ból 1—1 érem). A fentiek alapján az a véleményünk, hogy a CNH 102A/P 16/—103. típusú rézpénzeken is az Árpád-kor más pénzeihez hasonló, de a 101. típus jelzésrendszerétől eltérő sziglák találhatók. Árpád-kori rézpénzeinket (CNH 98—103.) Jeszenszky Géza részletes vizsgálata eredményeként III. Béla (1172—1196) pénzei közé sorolja a magyar kutatás. Jeszenszky elemzése elsősorban a CNH 98. pénzekre irányult, eredményeit érvényesnek tartotta az arab írásutánzatos rézpénzekre (CNH 101—103.), valamint a rézpénzekkel szoros tipológiai kapcsolatot mutató, CNH 104—106., 109. típusú, ezüstpénzekre is. Ezt az ezüst- és rézpénzekből álló csoportot — elsősorban a korábbi, magyar pénzektől elválasztó — közös jellegzetességek (azonos betűformák, finom rajzolat, hagyományostól elütő, idegen éremképek) fűzik össze. E jellemzők alapján jutott arra a következtetésre, hogy az éremcsoport azonos verdében készült, olyan pénzverdében, melynek vezetője Magyar415