Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Dinnyés István: XII. századi éremlelet Abonyból
országon idegen, jövevény személy lehetett. 6 Jeszenszky Géza tehát a CNH 101— 103. rézpénzeket — egy sajátos pénzcsoport tagjaiként — III. Béla uralkodására keltezte. E kormeghatározásban — a tipológiai sajátosságok mellett — döntő érv volt mindkét pénzfajta nagy változatossága, minden jel szerint tömeges verése. 7 A Hort (Heves m.) határában, 1962-ben előkerült éremlelet immár egyértelműen bizonyította, hogy a CNH 98. és 101—103. pénzek azonos korszak veretei. Ebben a leletben 86 db CNH 98. rézpénz (jelzés nélküliek, valamint 43 szigla és sziglaváltozat) ; 916 db CNH 101. érem (néhány jelzés nélküli és bizonytalan jegyű mellett 71 szigla és szigla változat), köztük egy hamis példány; 8 db CNH 102A/P 16/ és 51 db CNH 103. típusú rézpénz volt. 8 A csak rézpénzeket tartalmazó lelet azonban nem alkalmas az elrejtés időpontjának — amivel az érmek kiverésének idejéhez is közelebb juthatnánk — meghatározásához, s ebben a történelmi források sem segítenek. Ezért Huszár Lajos a régészeti leletekkel együtt talált rézpénzek vizsgálatához fordult. Néhány Árpád-kori temető- és telepásatás anyagát átnézve azt tapasztalta, hogy a temetőkben többnyire a XII. század második felében zárul a pénzek (közöttük rézpénzek) sorozata, s hasonló képet nyert a telepfeltárások adataiból is. 9 Huszár Lajos adatait kétségtelenül bővíteni lehet, mi itt csupán Méri István kardoskúti ásatására hivatkozunk. A XI— XIII. századi, minden bizonnyal a tatárdúlás következtében elpusztult falu temetőjében, a templomhoz közeli sírokból Kálmán (CNH 48.) és II. István (CNH 51.) pénzek, valamint egy, a nyakban két, kauri csigával együtt viselt, arab írásutánzatos rézpénz kerültek elő. A településen Kálmán (CNH 43.) dénárt, továbbá átfúrt, részben hiányos, CNH 98. rézpénzeket és egy ép, CNH 101. érmet talált. 10 Az abonyi lelet — mint talán a hori is 11 — Árpád-kori falu területén bukkant napvilágra. Lelőhelye Abony belterületétől mintegy 3,3 km-re ÉNy-ra, egy hajdani folyócska (Kis-Balaton-ér) ÉNy-i partja. A lelet közvetlen közelében, a szőlőnek megfordított, kis területen régészeti leletet nem találtunk. Király Kálmánné tanyájával Ny—DNy-on szomszédos szántón telepobjektumok kiszántott foltjait figyeltük meg, szarmata és kevesebb XII— XIII. századi edénytöredéket gyűjtöttünk. A tanyától D-re, a folyócska túlsó partján (ahol Királyék földje is volt), a felszínen hamus foltokat, bennük XII— XIII. századi fazéktöredékeket találtunk, egy kisebb, homokos kiemelkedésen embercsontokat figyeltünk meg. 12 1983—84-ben terepbejárásokkal 13 csak részben sikerült az Árpád-kori falu kiterjedését tisztázni (I. tábla). A falu temploma (és körülötte a temető) a Hegyeshalmon állt. A környezetéből 6—7 m magasan kiemelkedő dombnak nagyobbik felét már évtizedekkel ezelőtt elhordták a Tápiószelére vezető út (Szelei út) kiépítésekor. Az elbányászott, meredek falon jól látszott az egymástól néhány m-re levő, kb 1 m széles, lefelé enyhén szűkülő, a domb mai felszínétől kb 170 cm mélységű árokba döngölt, sárga agyag alapozás két metszete, tőlük É-ra egy harmadik, bizonytalanabb alapozásrészlet. A két metszet (hajó É-i és D-i falának alapozása?) között az alapozás aljáig lehatoló, laza betöltődésű beásást találtunk. Ennek falából, az É-i alapozás széle mellől bronz harangfül(?) töredéket (VII. tábla, 47.) emeltünk ki. A dombon pelyvás anyagú téglatöredékeket, réti mészkő- és habarcsdarabokat, néhány embercsontot, XIII. századi, fehér fazéktöredéket találtunk. A falu területén gyűjtött kerámia egy része barna, vöröses színű, homokkal, néha apró kaviccsal, erősen soványított anyagú, kézi korongon készült, különbözően alakított peremű fazéktöredékekből (VIII. tábla, 1., 3—16.); vöröses 416
