Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Holport Ágnes: Ásatások Százhalombattán 1978–1982 (Előzetes jelentés)
régi feljegyzésekből és újabb ásatások feltételezéseiből is tudunk. 17 A máglyát takaró földrészbe virágot helyeztek a hamvak fölé. A halmok nagysága és a belőlük előkerült leletanyag milyensége között még nem állapítottunk meg összefüggéseket. Legutóbb V. Vadász É. gyűjtötte össze a magyarországi Hallstatt-kori halmos temetkezések szerkezeti adatait és azok kapcsolatait a kelet-alpi Hallstatt-kultúra temetőivel. 18 A déli oldalukon nyitott és a bejárathoz kapcsolódó folyosóval rendelkező sírkamrákat a keletalpi Sulm-völgyi csoporthoz kapcsolja. Ezek a sírkamrák nagyobbak, mint a százhalombattaiak, és kőfalakkal rendelkeznek. Agyagpadlós, fából épült sírkamrát több dunántúli Hallstatt-kori halmos temetőből ismerünk, 19 ezek hasonlóak a kalenderbergí kultúra sírépítményeihez. A százhalombattai 117. halom sínkamrájához közel áll a Nőve kosariska-i VI. halom háromosztású sírkamrája, melynek oldalfalai 6 gerendából épültek, a tetőszerkezetet a felmenő falak tartják. 20 Kerámia Az urnák anyagukban grafitosak, vagy külső felüket borítja fényes graíitmáz, esetleg nem is a teljes felületet. Díszítésük: kannelúracsoportok, a vállon árokkal, vagy pontsorral körülvett 4 csúcsos bütyök, sekély kör alakú benyomások. A díszítés a kihailó perem alatt és az edény hasi részén található. A nagyméretű fekete vagy barna-fekete urnák alakja karcsúbb, mint a dunántúli Hallstatt-kori halmos temetőkben megszokott. A piros alapon grafittal festett urnák mérete kisebb, mean deres díszítésük gyakori a kora vaskori, HC periódusra keltezett lelőhelyeken. 21 A 117. halom piros urnájának legközelebbi párhuzama a martijaneci temetőből ismert, melynek „sakktábla" és meander díszítéséről R. Vasic kimutatta, hogy az Itália felé mutat, a koncentrikus meanderminta eredetét O. Frey elemezte részletesen és elterjedését az i. e. VII. sz. második felére keltezte. 22 Mindkét urnán a díszítő sávokat széles grafitcsík zárja a perem alatt és az edény alján (címkép). Az urna piros festékanyagát Erdőhalminé Török Klára megvizsgálta és hematitnak (ЕегОз) határozta meg. A grafitfestés alatt semmiféle kötő-, illetve ragasztóanyag nem volt. A százhalombattai sírokban az urnák urnafunkciója csak feltételezett (117., 118. halom): töredékeik mellett találtunk égett emberi csontokat. A szitulák egy része nagyméretű, világosbarna színű, durva kidolgozású, gyengén kihajló peremű, szitula formájú fazék. A 114. halomban ebből a típusból 8 db volt. Egy részükben találtuk a sírba helyezett állati maradványokat (12. kép)."Másik részük közelebb áll a klasszikus itáliai formához: szép kidolgozású, karcsú, fekete, grafitmázas (8. kép 3.). A százhalombattai temetőben a legkésőbbi, erősen kihajló pereműek is előfordulnak (13. kép 5.). Mindkét típuson jellemzőek a vállon elhelyezett erőteljes ék alakú bordák (14. kép 7.). A tálak legegyszerűbb típusai laposak, sima behúzott pereműek, grafitosak. Grafitosak a hosszan elnyújtott turbántekercses peremű, vagy síkozott tálak is. A síkozás erőteljes, széles (13. kép 2., 3.). A kicsi, díszített belsejű tálak grafitosak, grafittal festett geometrikus és íves mintákkal, aljukon gyakran omphalosszal (14. kép 5.). A 117. sír piros festett, egyfülű tálja félgömb formájú, omphaloszos, grafitos festése megszokott mintát követ. A peremen'körbefutó fordított „L" alakú mintasor feltűnik a vaszari V. halom bikafejes edényein, és több szalacskai tö 32
