Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Holport Ágnes: Ásatások Százhalombattán 1978–1982 (Előzetes jelentés)
redéken. 23 Az urnák, tálak — és inkább a díszesek — több esetben feltűnően rossz anyagúak, rosszul égetettek, valószínű, hogy nagyon gyorsan, kizárólag a temetésre készítették őket. A 117. halom egyik urnáját, mely egyébként díszesen festett, egyáltalán nem égették ki, csupán megszárították, úgy helyezték a sírba. 24 A nagyobb méretű, mély, füles tálak, melyek gyakoriak a kora vaskori anyagban, itt hiányoznak. A fedők alkalmazási módját nem ismerjük, egyetlen sírból sem kerültek elő funkcionális állapotban. Méretük különböző, fedhették a nagy szitulafazekakat, de a kisebb tálakat is. A díszítés kivétel nélkül mindnek a külső felén van: a grafitmáz, a kúpos díszítés vagy a festett minták. Az erősen stilizált állatalakos azonosítatlan töredékek valószínűleg fedőkhöz tartozó fogók. A szarvasmarhafej alakú edényplasztika gyakori az ausztriai, Ny-szlovákiai, szlovéniai és természetesen a dunántúli halomsírokban is. 25 A százhalombattai halomsírokban előfordulnak fekete, grafitmázas, és piros festett bikafejek, és ezek stilizált változatai. A százhalombattai kerámialeletek a kelet-alpi hallstatti kultúra már kialakult stílusát képviselik. Alapvető vonásaikban megegyeznek a Dunántúlon elterjedt kerámiaformákkal és díszítésmóddal. Távolabbi kapcsolataik DNy felé, esetleg Itáliáig nyúlnak. Korukat — elsősorban a befelé forduló meanderdíszes urna és az erőteljesen kihajló peremű szitulaforma alapján — a HC periódus második felére, és a HD időszak elejére helyezzük. Fémek A fémmelléklet általában kevés a sírokban, s ezek az i. e. VII. századi halmos temetkezések általános jellemzői: kis bronzkarikák, gömbszelet alakú és kúpos fejű füles bronzgombok, kis karikákon függő áttört félgömb alakú és lemezes csüngök. A százhalombattaiakhoz hasonlóak kerültek elő Szalacskán, a sticnai 27. sírban, és a hallstatti temetőből. 26 A többfejű tűk Itáliából kerültek a közép-európai Hallstatt körbe. A százhalombattai töredékes darabról nem dönthető el, hogy az idősebb vagy a fiatalabb csoportba (mit Faltenwehr) sorolható-e. A 114. sírból előkerült háromszög alakú, trébelt díszű bronzlemezek szerepe még tisztázatlan. Edényeken ilyenek lenyomatait nem találtuk, s a lemezek hátoldalán sem volt ragasztó- vagy egyéb idegen anyag nyoma. Díszítésük a meandermotívum és a pontból induló sugaras vonalkák mintájának számtalan variációja. A Nőve kosariska-i VI. halom edényeit díszítik hasonló bronzlemezkék, illetve a sírkamra gerendafalára erősítve találtak hasonló tömör háromszög, vagy keretszerű, áttört háromszög alakúakat. 27 Kisebb-nagyobb pontokból alakított trébelt díszítés látható a 114. sírból előkerült keskeny bronzdiadémon, melynek közeli párhuzama a KC2DÍ periódusra keltezett sticnai temető 27. sírjából ismert. 28 Az ívelt hátú vaskés urnasíros örökség a Hallata ttkultúrkörben, hosszú ideig készítették, nem keltező értékű. A vas zablatöredékek típusát sem lehet pontosan meghatározni. A 118. sír vasszerszámjának analógiája a hallstatti temető 260. és 263. sírjából ismert. 29 A Hallstatt С periódus elejétől kezdve folyamatosan szereplő melléklet a középen csuklós, végein karikában végződő vaszabla. A vaddisznóagyar — mint hatalmi szimbólum — a rézkortól található a temetkezések mellékletei között. A Hallstatt-korból legközelebb a vaszari V. halomból ismerünk egy 10 cm hosszú vaddisznóagyar-párt. 30 Az ilyen melléklet kétségkívül bizonyítja tulajdonosának kiemelkedő rangját. 33
