Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Holport Ágnes: Ásatások Százhalombattán 1978–1982 (Előzetes jelentés)

7—8.) és karikák (84.2.82—83. 21. kép 4—6.), rombusz átmetszetű bronzgyűrű vésett díszítéssel (84.2.80. 21. kép 1.), „U" alakú, vésett díszű bronztárgy (84.2.81. 21. kép 2.), bronzdísz (84.2.85. 21. kép 3.), bronzcsövecskék (84.2.84. 21. kép 13—14.), trébelt díszű vékony bronzszalag (84.2.86. 21. kép 21.), üreges bronz karperec töredéke (84.2.88. 21. kép 16.), lószerszám-véretek (?) (84.2.87. 21. kép 9—12.), különböző, töredékes, erősen korrodált vastárgyak (84.2.89—96. 21. kép). Az antropológiai vizsgálat a hamvak nemét nem tudta megállapítani, korát adultus-senilisnek határozta meg.

15 A máglyamaradványok felett itt is találtunk virágmagokat, ugyanazokat, mint a 114. halomban. Az Érd-százhalombattai halomsíros temető részletes és pontos értékeléséhez még kevés adat áll rendelkezésünkre. Az igencsak hiányos régi feljegyzések és az újabb ásatások eredményeinek egybevetésével, az előkerült leletanyag közlésével és előzetes értelmezésével hozzá kívánunk járulni az újabban fellendült koravaskor-kutatás eredményeihez. Az Érd-százhalombattai település és temető szerepét fontosnak tartjuk, hiszen a Hallstatt-kultúra határterületén fekszik, és félő, hogy elpusztul, még mielőtt a kutatás megismerné. A item et őröl az eddig ismentek aliapján a következőket állapíthatjuk meg: Temetkezési rítus A temetkezések hamvasztásosak, a vizsgált emberi csontok alapján 1—1 temetkezést tartalmaznak. A halmok alatt égetőhely nyomát nem találtuk (a padló alatti réteget is kutattuk). A hamvakat a máglyamaradványokkal égetés után helyezték a sírkamra padlójára (114. halom), részben urnába (117., 118. halom). Hasonló jelenséget figyelt meg Kemenczei T. Szalacskán, ahol 9 kutatott halom közül egyet sem emeltek a máglya fölé.

16 A halomépítés technikájáról a következőket állapíthatjuk meg: a sírkamrát az őskori járószintre építették. Alja döngölt agyagpadió (114., 118. halom), vagy lapos kövek (117. halom). A padló széleit esetenként fakeret jelzi (117., 118., 114.: vályú az É-i padlószélen). A halmok alatt fakonstrukció nyomát (74., 114.), illetve felmenő gerendafal maradványait (117., 118.) találtuk. A tetőszerkezetet nem sikerült megfigyelnünk. Talán a kibontott ágasfamaradványok tarthatták (117., 118.) a tetőt. A 114. halom padlójában előkerült cölöplyukak is tartógerendák helyei lehetnek. A beszakadt halomfeltöltés alól mindenünnen előkerülő kisebb-nagyobb korhadt famaradvány utal fából készült kamratetőre. A sírkamrát övező kőgyűrűt (a halom alatt) több sor kőből építették (114., 118.), mely néhol mintegy támasztja a sírkamrát (114. halom É-i oldala). A bejárat a D-i (114.), illetve a K-i oldalon (117.) volt, melyhez a 117. halomnál folyosó is csatlakozott. A halmot nagyméretű kövekből, földből hordták fel

r földjéből számos edénytöredék került elő. A halomfeltöltés minden esetben bolygatott volt. Feltételezzük, hogy a halottakat központi égetőhelyen égették el (75. halom), s

r a maradványokat égetés után vitték a számukra épített halotti házba, a sírkamrába. A temetés során halotti tort ültek, ahol a fogyasztásra szánt állatok egy részét a halott számára a sírba helyezték. A sok össze nem illő edénytöredék arra utalhat, hogy a halom építése során törött edényeket dobáltak a halom földjébe. Az edényeknek hiányos állapotban való sírba tételéről és edénytöredékeknek a temetési szertartás során a halom feltöltésébe való bedobálásáról 31