Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Topál Judit: Toronymodellek a szentendrei római villából
az atrium járószintjén elszórtan, mintegy 2,5—3 méteres szakaszon. Bár az újonnan előkerült töredékek alig 3—4 méterre feküdtek a fentebb ismertetett toronymodell darabjaitól, anyaguk, díszítésük azonban eltérő, ezért e töredékeket egy újabb toronymodellhez kapcsoljuk. A nyolc töredék belső felületén korom vagy hamunyomokat ezúttal nem észleltünk, ellenben valamennyi darab belsejét rendkívül érdes tapintású, csillogó, vékony homok bevonat fedte. A töredékek anyaga sárgásvörös agyag, több árnyalattal világosabb színű, mint az 1. számú modellé, a kiégetés minősége is jobb, mint az előbbi darabé. Az anyag és díszítés alapján összetartozónak vélt nyolc töredék sajnos nem elegendő ahhoz, hogy az újabb toronymodell rekonstrukcióját elvégezzük, annyi azonban feltétlenül megállapítható, hogy ez a modell is a szögletes típushoz tartozik (11. kép). Tetőrészét ugyancsak háromszög alakú idomok díszítik, valószínűleg legalább annyira gazdagon, mint ahogy azt az 1. számú modell 1. oldalánál láthattuk, de az is elképzelhető, hogy itt négy háromszöget vágott ki a mester, mint az ürömi mansioból származó darabon. 5 A háromszög alakú, csúcsos tetőrészt a legfelső emelettől a már ismert ujjbenyomkodásos dísztag választja el, alatta azonban lelőhelyünkön eddig ismeretlen motívum jelentkezik mélyen kivágott, csúcsukkal lefelé álló egyenlőszárú háromszögek formájában (1. 5. jegyzet). E díszítés alatt indul a legfelső emelet legalább három, de lehet hogy négy vagy esetleg öt ívelt nyílásból álló ablaksora. Az ívelt ablakok szélessége ugyanis mindig 1,8—2 cm, s ha egy oldal szélességét átlag 15 cm-re becsüljük, akkor öt ilyen keskeny nyílás is elférhetett ezen a szakaszon. A következő emelettől egészen a talapzatig terjedő részből nincs azonosítható töredékünk, így a modell további építési szerkezetére biztos támponttal nem rendelkezünk. Csak feltételezzük, hogy eredetileg ez a darab is háromemeletes és 55—60 cm magas lehetett. Ugyancsak az 1984. évi tereprendezés során az oszlopos peristyliumra merőlegesen befutó középső tanúfalból, annak elbontása folyamán, a peristylium D-i falától alig 2—2,5 méterre újabb, szögletes típushoz tartozó toronymodell öt töredéke került napvilágra (12. kép). A rendkívül masszív talapzati rész szélessége viszonylagos pontossággal rekonstruálható, minthogy a kapu bal oldalán levő sarok épségben megmaradt. Ha feltételezzük, hogy a 6,5 cm széles (!) bejárati nyílás a talapzat közepén helyezkedett el, akkor a talapzat szélessége 17 cm lehetett. Már méreteinél fogva sem tartozhat az 1. toronymodellünkhöz, egészen világos, sárgáspiros anyaga pedig merőben eltér mindkét előbbi modell anyagától. Harmadik tornyunk további ujjbenyomkodásos díszű négy töredéke sajnos kevésbé használható, annyit azonban megállapíthatunk, hogy a legfelső emeletet itt csak három ívelt ablaknyílás alkothatta; a töredék jobb felső sarka ugyanis ép, az ívek szélessége 1,8—2 cm, a rekonstruálható oldalszélesség tehát legfeljebb 14 cm. A három ablak ívét a tetőrésztől elválasztó, meglehetősen gyenge kidolgozású, inkább körömbecsípéses, mint ujjbenyomkodásos díszű töredékes léctag felett viszont nem egy, hanem kettő, nedves késsel kivágott, valószínűleg háromszög motívum vízszintes síkja látható. E legfelső darab és a talapzati rész (mindkettő eredeti vastagságában maradt meg) belső felületét ugyanaz a csillámló, érdes tapintású bevonat fedi, mint a 2. számú torony darabjainak belsejét. Égésnyomokat, vagy a külső felületen festésmaradványokat itt sem észleltünk, mindössze annyi állapítható meg, hogy a mintázás befejezése után a még nedves felületet ennél a darabnál is — mint az előbbi kettőnél —, nedves ruhával vízszintes irányban ismételten áttörölte az egykori mester. Még az 1975. évi leletmentés során előkerült modell darabjai között volt egy 305
