Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Topál Judit: Toronymodellek a szentendrei római villából

töredék, mely anyaga miatt a fentebb ismertetett tornyok egyikéhez sem köthető. Az előbbiekhez hasonlóan ez is szögletes típusú modell legfelső emeletének töredéke, három ívelt ablaknyílással és a tetőrészt indító, ujjbenyomkodásos dísztag maradványával (13. kép). Anyaga viszont egészen világossárga, igen puha, alacsony szilícium tartalmú, rosszul égetett agyag. Díszítése hasonló a 2. számú modellünk díszítő motívumaihoz, de sokkal gondosabban kivitelezve; a mélyen kivágott egyenlőszárú háromszögek teljesen szabályosak, a három ablak ívének metszése és elhelyezése is gyakorlott kézre vall. A töredék bal sarka ép, rekonstruálható oldalszélessége tehát 12,5—13 cm. E pillanatnyilag magányos töredéket az elmondottak alapján egy újabb, negyedik toronymodell darabjának véljük. Itt kell megjegyeznünk, hogy az 1975. évi, szelvényrendszerrel történt feltárás során az atrium É-i oldalát bontottuk csak ki teljes hosszában, 7 méter szélességben, a már említett három tanúfal meghagyásával. Az atrium közepén 4 m széles földsávot hagytunk, részint mert a kavicsos járószint elérése után jelentősebb régészeti leletre már nem számíthattunk, részben pedig e 25X4 méteres földsáv meghagyásával a közlekedést és a törmelékszállítást nagymértékben megkönnyíthettük. Az átriumot D felől lezáró fal mellett (amely fal egyben a villa fürdő traktusához vezető, zárt folyosó É-i fala), pedig csak 4 méter szélességben mélyítettünk — itt került elő a fürdő felől az atrium közepe felé haladó ólomcső vízvezeték egy szakasza is (14. kép). 1984-ben az atrium belsejében végzett tereprendezési munkák során újra kitisztogattuk az ólomcső vízvezeték már egyszer kibontott, mintegy három méter hosszú szakaszát és kétoldalt 1,5 m szélességben mélyítve követtük azt az atrium közepe felé. E vízvezeték árkában végzett földmunka során, a már ismert finom kavicsos járószinten, az atrium DK-i sarkától 6 m-re, D-i falától pedig 5 méterre került elő az a terrakotta madárszobrocska (15—16. kép), melyet bizonyos párhuzamok alapján szintén toronymodellhez kapcsolhatunk. Anyaga a toronydarabok anyagához hasonlóan sárgásvörös, meglehetősen rosszul kiégetett agyag, felületét a madár begyén, valamint a hasáb alakú talapzat három oldalán (a farok alatti rész kivételével) fényes narancspiros festés díszíti, megjegyzendő, hogy eredetileg az egész szobrocska valószínűleg festett volt. A madár fejének egy része és a farokrész sérült, mag.: 10 cm, H: (sérült) 9,0 cm, sz.: 3,2 cm. A talapzat méretei: 3,5X3,5 cm. Az atrium D-i oldalán 1984-ben végzett földmunkák során e szobrocskán kívül egyéb, kifejezetten toronymodellhez tartozó töredékeket nem találtunk, mindazonáltal elképzelhető, hogy a már említett 25X4 méteres földsáv majdani elbontása folyamán — ha erre egyáltalán sor kerül —, újabb toronymodell-töredékek kerülnek elő. A villa középső és D-i traktusának állagmegóvási és konzerválási munkálatai, egyáltalán e munkák puszta lehetősége jelenleg sajnos teljességgel bizonytalan, így a további várakozást feleslegesnek ítéltük. Mindenképpen be kell mutatnunk azonban még egy, 1973 őszén előkerült tárgyat, amikor is a szentendrei villa kiterjedésének és alaprajzának tisztázását a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa, Kocztur Éva folytatta. 4. számú átvágásában (melynek K-i fele 2X2 méteres szakaszon behatolt az akkor még nem is sejtett atrium Ny-i felébe), került elő az a terrakotta férfi mellkép, melyet mind lelőhelye, mind pedig anyaga és díszítése alapján a fentebb ismertetett darabokhoz

6 tartozóknak vélünk. A dús, hosszú bajuszt és fürtös szakállt viselő férfiú felső testét a hűvösebb éghajlatú provinciákban — de télen Rómában is — közkedvelt gyapjúköpeny, a lacerna

7 fedi, a csúcsos cucul306