Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Topál Judit: Toronymodellek a szentendrei római villából
kapuimitáció felső íve látható csak (5. kép), a 3. oldal az első emelet feléig hiányos (6. kép), a 4. oldalnál a „kapu" ívének mintegy fele maradt csak meg (7. kép). Jóllehet a bejárati nyílás alatti ujjbenyomásos dísz is csak az 1. oldalon látható, joggal feltételezhetjük, hogy a többi három oldal 1—1 bejárati nyílását is ugyanilyen díszítéssel látta el az egykori mester. Az alsó szintet az első emelettől hasonló, de gondosabb kivitelű ujjbenyomkodásos dísztag választja el, amely az 1. oldalnál csak a két végén, a 2. oldalon teljes egészében, a 3. oldalnál csak az egyik végén, a 4. oldalon pedig csaknem teljes épségben ránkmaradt. Az első emelet síkját valamennyi oldalon 2—2 ívelt ablaknyílás töri meg, s bár a 3. oldalnál a jobb oldali ablak teljes egészében hiányzik, bizonyosra vesszük hogy eredetileg itt is kettő volt. Az első emeletet a másodiktól szintén a már ismert, ujjbenyomkodással díszített léctag választja el, mely valamennyi oldalon csaknem teljes egészében látható. A második emelettől kezdve az agyagmodell eddig egymásnak teljesen megfelelő oldalai jelentős eltérést mutatnak. Az 1. oldalon ugyanis három, a 2—3—4. oldalon viszont csak két—két ívelt ablaknyílás készült — valószínűleg szándékosan. Ennek feltételezett okaira, vagy inkább céljára később térünk ki. A második és harmadik emelet között valamennyi oldalon hiányzik az ujjbenyomásos dísztag, helyette csupán két mélyen bekarcolt elválasztó vonal látható. A harmadik és egyben utolsó emelet ablaksorát az 1. és ezúttal a 2. oldalon is 3—3 ablaknyílás alkotja (8. kép), míg a 3. és 4. oldalon csak két-két, valamivel tágasabb, s talán ismét nem véletlenül, kissé aszimmetrikusan elhelyezett ablaknyílás látható. A meredek, háromszög alakú tetőrészt a harmadik emeleti ablaksortól valamennyi oldalon a szokott ujjbenyomkodásos dísztag választja el; a tető áttört díszítése azonban az 1. oldalnál jelentősen eltér a többi oldalétól. Itt ugyanis a lapos, derékszögű, minden bizonnyal tympanont utánzó háromszög felett egy-egy tompaszögű háromszög töredéke látható, a lehetséges rekonstrukció szerint (2. kép) tompaszögűkkel fordítva egymásnak; a többi három oldalon viszont egy-egy meredekebb, egyenlő szárú háromszög csúcsára 1—1 kisebb, ugyanilyen háromszög befogója támaszkodik. Ez a motívum a 2. oldal tanúsága szerint mégegyszer ismétlődik (9. kép), itt ugyanis a tetőrész legcsúcsán mégegy kicsiny, befogójával a középső idom csúcsára támaszkodó háromszög fele látható. A 2—3—4. oldal tetőszerkezetének áttört díszítése tehát azonosnak vehető, bár a 3. oldalnál a középső háromszög fele és a legfelső, a 4. oldalnál pedig mind a középső, mind a kicsike legfelső háromszög hiányzik (10. kép). A töredékek között előkerült tetőcsúcs-darabka — a talapzati töredékekhez hasonlóan — sajnos egyik hiányos oldalhoz sem illeszthető. Valamennyi áttört geometrikus motívumot és ívelt nyílást nedves késsel, még a modell ki égetése előtt vágta ki az egykori mester, a szerszám élének nyomai különösen a vízszintes vágási felületeknél mindmáig jól kivehetők. 1981 júliusában a BME Építéstörténeti Tanszéke és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum szervezésében mérnökhallgatókból álló nemzetközi építőtábor alakult a villa rustica falainak konzerválására, nyaranként háromhetes időtartammal. Az 1984. évi munkálatok során sikerült befejezni a teljes É-i traktus (67X30 m) falainak állagmegóvását, az átriumot É felől határoló oszlopos peristyliumot is beleértve. A tisztogatási munkák kiterjedtek a központi atrium 1975-ben feltárt részére is, melynek során elbontottuk az oszlopos peristylium D-i falához merőlegesen csatlakozó három, egymástól 7 méterre levő 50—60 cm széles szelvény tanúfalakat. Az atrium Ny-i főbejáratához legközelebb levő, még mindig 70— 80 cm magasan álló tanúfal középső részéből néhány IV. századi edénytöredékkel és vasszeggel együtt egy újabb toronymodell darabjai kerültek napvilágra 304
