Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)

bögrék, korsók nyakán helyezkedik el, alatta lehet vízszintes simítás (5. szám).

136 Ugyancsak az edény nyakát, esetleg a hasát díszíti a zegzug minta is (4., 6. sz.). Anyagunkban legalább olyan gyakori, mint a függőleges vonal. Függőlegesen besimított sáv és hullámvonal kombinációja alkotja a 10. számú edény díszítését. Ez az ún. murgai díszítő motívum, melynek különböző változatai léteznek. Leggyakrabban késő római edényeken lép fel, de néhány II—

III. századi darabon is előfordul. Pontosan ugyanilyen minta a La Tène D festett edényeken is található.

137 A mi darabunk Pátyon, a III. század első felében betöltött „a" objektum anyagában volt, más kelta jellegű edényekkel együtt. Az ágmintás díszítésű töredék (7. sz.) is ugyanebből a gödörkomplexumból való, bár ez a motívum is gyakoribb a késő római korban. Besimított rácsminta 5 db töredéken fordul elő. Ebből az egyik szórvány, a másik kettő a fent említett gödörből jött elő (de 2. ány). Az utolsó kettő III— IV. századi környezetben. Az 1. számú edényen fenyőmintával kombinálva találjuk a rácsdíszítést. Ilyen variáció nem fordul elő más pannóniai lelőhelyen. A rácsmintát inkább az edény hasán alkalmazzák és felette más motívum (murgai díszítő motívum, esetleg fenyő- vagy ágminta). Ilyet találunk egy III. századi edény nyakán, a murgai motívum hullámvonala helyett fenyőminta.

138 Ezeknek a fenyőknek a formája nem hasonlít a miénkre. A formához köthető darabok nagy része egy duzzadt, kissé kihajló peremű, lefelé szélesedő nyakú edényhez tartozik, melynek vállát és hasát egy törés (bemélyített vonal) választja el. Ilyen az 1., 4. és 10. számú töredék. Hasonló formájú, nagyobb és nyúlánkabb korsóforma, perem fölé emelkedő szalagfüllel, a kora római kortól kezdve általános a IV. század végéig.

139 Ilyen a XXVI. t. 6. számú edénye simított felülettel. Késő római besimított díszítéssel előfordul pl. Nagykanizsán (függőleges sávok), Keszthely-Fenékpusztán (rácsminta és függőleges vonalak), Bián (rácsminta). 14

° A mi edényeink a típus alacsonyabb, zömökebb változatai. A fül helye a töredékeken nem maradt meg, de pl. a fenékpusztai darabnak sincs füle. Magas, perem fölé emelkedő szalagfüllel készült a másik gyakori típusunk is, melynek pereme ugyanolyan, mint az előzőé, vállánál viszont nincs törés és az edény alsó harmadában hasasodik. A pannóniai késő római besimíitott díszítésű kerámiaanyagban nincs pontos párhuzama. A felhúzott fül gyakori a késő római bögre és korsó típusoknál.

141 A 2. számú ilyen formájú edényünk felületét összefüggő, fekete fényes simítás borította (ma már nagvon kopott), mintás díszítés nem látszik rajta. A másik ilyen edény (3. sz.) nyakán függőleges vonalakkal díszített. Az 5. számú töredékhez hasonló, kihajló peremű, nyakán függőleges vonalakkal díszített korsó- és bögreforma az egyik legáltalánosabb késő római kerámiafajta. A besimított díszítés a késő La Tène-korban fellépő technika, amely tovább él az egész I—

II. században, a III. században ritka, majd újra feléled a IV. század második felében. Barbár etnikumhoz kötése nem bizonyított, legtöbbször római környezetben kerül elő. Helyi, római fazekasok készítették.

142 A mi anyagunkban kifejezetten késői, zöldmázas kerámiával együtt előforduló, a IV. század második felére és végére tehető darabok csak a Herceghalom 37. lelőhelyről ismertek (3—4. szám). A herceghalmi 39. lelőhely darabjai koraiak (5. szám). Pátyon az első két ásónyomból előkerült darabok nagy valószí212