Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)

az első kettőn viszont teljes név olvasható. Ezt a tulajdonosok karcolhatták bele. 119 Vidnorix: Mivel hasonló kezdetű kelta nevek nem ismertek í(kelta vol­tát ellenben az -orix végződés elegendően bizonyítja), a legkézenfekvőbb a más­salhangzó-torlódásnál nem ritka felcserélődés: Vindorix. A Vindo elem közis­mert a dunai keltaságnál is. Ha a Vidn-formához ragaszkodunk, akkor a Vidius gentilicium, ennek cognomenként való használata (CIL III 5861), Vidaris (RIB 785), Viducus (pl. AnnÉp 1975, 651 és többször Galliában) adódik párhuzam­ként, de ehhez a magánhangzó kiesését is fel kell tételeznünk, tehát Vid(.)norix. Mássalhangzók között a keltában is gyakran kiesik a hangzó, pl. At(e)pomarus, Ad(i)namo, Comb(a)r stb. Coimo : Hasonló alakok épp Pannoniából ismertek, de sajnos többnyire bizonytalan olvasatban: APCOIMO CIL III 10354, SECCOEMQ 3861, vö. Coemoius(?) 3792. Ezek a nevek a hispániai analógiájú nevekhez tar­toznak, vö. pl. a Tarraconensisben nagyon gyakori Coemea névvel. Mindkét név­hez meg kell jegyeznünk, hogy a graffitókon az írásmód korántsem olyan stan­dardizált, mint a feliratokon, eltérő írásmódok, rövidített formák, hibák gyako­ribbak. 120 b) Fazekak, tárolóedények: XXV—XXVI. t. A XXV. t. 1—2. és XXV. t. 2. számú edénye a késő kelta ún. tojás alakú nagy edényre vezethető vissza. 121 Pereme kihajló, nyaka behúzva, alatta álta­lában kiemelkedő borda. Anyaga szürke, felülete simított. Besimított hullám­vonallal díszített, ami lehet a perem alatt, a borda felett vagy alatt, ill. mindkét helyen. A kelta anyagban változatosabb díszítések is előfordulnak. Nálunk két­féle méretben található, a kisebb fazék (XXVl/2.), a nagyobbik tárolóedény nagyságú. Az I— II. századi anyagban általános forma, tovább él a késő római korban is ugyancsak besimitott változatban. 122 A XXVf/l. számú edény az előzőnél gömbölyűbb forma. Felülete simított, díszítése bemélyített vízszintes vonalköteg. Anyagunkban nagyon gyakori forma. Kora ugyancsak I— II. század. Simított felületű és besimított hullámvonalakkal díszített a 3. számú hom­bár is. Pereme vízszintes, néha ferdén befelé ívelt, bordákkal tagolt. 4 kis lapos füle van. Anyaga szürke, ugyanolyan jól iszapolt és égetett, mint az előző pél­dányok. A pátyi anyagban különösen gyakori típus. A forma szintén La-Tàne előzményekre vezethető vissza. 123 Van egy kisebb és nagyobb változata. Általá­ban a kisebb változat simított, a nagyobbik szemcsésebb anyagból, durvább ki­vitelben készült. A mi anyagunkban egy kisebb, vékonyabb falú, nyers színű változat is előfordul (5. sz.). A forma Pannoniában a II. század közepéig általános. 124 A 4—5. számú díszítő motívumok simított felületű fazekak, tárolóedények jellegzetes díszítményei, az I— II. században. 125 A bemélyített hullám vonalköteg ill. a vízszintes mély vonalak alatti egy-két soros hullámvonal a szemcsés anyagú tárolóedényekre is jellemző. A mi anyagunkban is elég sok van belőle (XXVII/I.). Ezek a nagy tárolóedények I— II. századiak, de még a III. században is meg­találhatók. Szarmata területen és DK-Szlovákiában a III— IV. században általá­nosak. 126 Kelta formára vezethetők vissza a vízszintesen kihajló, bordázott vagy sima peremű, szemcsés keményre égetett anyagból készült fazekak és tárolóedények. Nyakukon vízszintesen bemélyített vízszintes vagy hullámvonalas, alatta sep­rűs díszítéssel. Ez utóbbi az edény egész felületét díszíti. Színe szürke vagy fe* 210

Next

/
Oldalképek
Tartalom