Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)
vannak. 105 (Herceghalom 37. lh-n van sok zöldmázas dörzstáltöredék.) A legtöbb pannóniai fazekasműhely gyártott ilyeneket, pl. festett pereműt a Kiscelli úti műhely. 106 Nyers színű, piros festett peremű az 5. számú tál. Hasonlót közöl Grünewald Carnuntumból, az „A" műhely anyagából, simított változatban, ill. Gose szürke anyagból, a IV. század második feléből. A miénk anyagát és díszítését tekintve II. századi lehetett. 107 Gose a behúzott peremű tálak között említi az előbbi típust. A mi behúzott peremű tálaink kisebbek és laposabbak. Piros festett, téglaszínű, nyers színű és szürke változatban fordulnak elő. Az osztrák kutatás ezeket nevezi Soldatentellernek. Eredetére nézve két különböző vélemény van. Az egyik szerint a korai (Augustus— Claudius kori) pompeji vörös sigillata tálak utánzatai, a másik szerint helyi kelta előzményekre vezethető vissza. A behúzott peremű kelta tálak mélyebbek, alakjuk csonka kúp formájú. Az egész birodalomban elterjedt típus. Korai festett változata már az I. század végén feltűnik, de főleg a II. században használták. Barátföldpusztán még a markomann háború kori égésrétegben is megtalálható. A II. század közepétől gyakoribb a szemcsés anyagú szürke színű típus. 108 Aquincumban szinte minden műhely gyártott ilyet és Brigetióban is készítették a II— III. században. 100 A mi 4. tálunkhoz hasonló pl. Zalalövőn a 16. halomból ismert, ill. Adonyból a IV. palánktábor anyagából. 110 11. számú tálunk párhuzamait megtaláljuk pl. a stridói I— II. halomban, Győrben a Kálvária utcai hamvasztásos temető sírjaiban és Carnuntumban IV. századi változatban. 111 A 10. tálhoz hasonlót közöl Gose (475) szürke színben a II. század második feléből, és vörös színben (247) a III. század első harmadából. IV. századi simított változata Carnuntumból ismert. A 12. számú forma előfordul a II. század közepén (Gose 467), és a késő római temetők anyagában egyaránt. 112 A IV. század második feléből való a 3. számú zöldmázas tálunk. A forma már korábban fellép festett, vagy fényes szürke kivitelben (anyagunkban ilyen korábbi darabok is vannak). 113 A zöldmázas edények használata Pannoniában a IV. század második felében lesz általános. 114 A 13. számú töredék galléros peremű mély tálhoz tartozott. Ilyet ismerünk pl. Aquincumból barna, ill. téglaszínű kivitelben (a miénk szürke, besimított hullámvonallal). Gose 406. formája is hasonló, II. század közepi. 115 6. Kelta jellegű kerámia a) S profilú tálak: XXIV. t. A Gellérthegy-tabáni és békásmegyeri telepek legjellemzőbb táltípusai. 110 Anyagunkban nem eredeti La Tène áru, hanem kelta hagyományra visszavezethető forma tűnik fel. A kelta alaplakosságú telepeken nagyon gyakori, már az I. század második felében több helyen gyártják is, pl. Mursella, Aquincum. II. századi halomsírokban, telepeken általános, római kerámiával együtt. 117 Anyaga szürke, legtöbbször simított felületű. Pirosra festett kisebb változatban is gyakori (6—3. sz.). 118 Égetés után bekarcolt betűk vannak az 1—2—3—4. számú edényeken. A 4. számú edényen csak valami jelzés lehet, a З.-on egy névnek az eleje (MOI?), 209
