Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)

A festett edények sorába tartozik még a XXII. t. 11. számú edénye. Kívül fényes barna festés borítja. Hasonló hullámos oldalú edény fordul elő pl. Aquincumban, a katonai raktár melletti műhely anyagában pirosra festve. Vindonissából is ismerünk egy ép edényt fényes, szürke bevonattal, amit a szerzők felső-itáliai formából vezetnek le. Talán hasonló lehet Bonis XIII/1. edénye, ami kelta forma (tumulusokban gyakori Claudius-éremmel és fogaskarcolt díszítéssel). Ha az aquincumi műhely gyártotta a mi edényünket is, akkor Vespasianus—

Antoninus Pius közötti időben készült.

90 4. Nyers színű edények, XXII. t. Anyagunkban többféle nyers színű korsótípus található. Ezek az egyfülű korsók egész Pannoniában elterjedtek az I—

II. század folyamán, különböző változatokban. A mi 6. számú darabunk szűk nyakú, tölcséresen kihajló peremű típusa Antoninus Pius idejére tehető.

97 A lécekkel profilált korsóperem (mely fazekaknál is gyakori) már az I. században feltűnik

98 (2—3. szám). A 4. számúhoz hasonló korsók pl. Carnuntumban az egész I—

II. században gyakoriak.

99 Ezeknek a korsóknak festett változatai is vannak. A lóherelevél kiöntős korsóforma (1. szám), a II. század elején tűnik fel Pannoniában. Intercisában szürke változatban létezik a II. századtól a IV. század elejéig. Az Antoninus-kor folyamán a nyers színű darabok formája megnyúlik.

100 A mi anyagunkban mind a két színben előfordul. Kétfüiű korsóhoz tartozott a 7. számú töredék. Nyers színű, kívül piros festésnyomokkal. Két lapos, háromosztatú szalagfüle a perem alól indul. Formája a klasszikus amforák közé nem sorolható be. vizeskorsó lehetett. Ugyancsak nyers színű a XXIII. t. 8. számú töredéke is. Mély tálhoz tartozott, melynek formája hasonló lehetett Gose 497. sz. edényéhez (II. sz. vége— III. sz. első fele). Vindonissából is ismerünk hasonló peremű edényt.

101 Füstölőtálhoz tartozó töredék csak egy került elő Herceghalomról, a 39. lelőhelyről (XXII. t. 8.). A II. század folyamán az egész birodalomban elterjedtek. A koraiak nyers színűek, a későbbiek szürkék. Aquincumban több műhely is gyártotta, a mi darabunk bevagdosásos díszítése egy, a katonai raktár melletti műhely anyagához tartozó edényre hasonlít leginkább.

102 A 10. számú edényhez hasonló, magas, szűk talpon álló, gömb testű edényeket közöl Grünewald Carnuntumból, és Magdalensbergből is ismerünk hasonlókat. Egyik sem pontos analógia a miénkhez (nem nyers színű, szürke anyagú, fekete bevonattal).

103 Ugyancsak nem nyers színű a 9. sz. fazéktöredék sem. Helyi kelta formára vezethető vissza.

104 5. Tálak, XXII. t. Az 1—2. számú dörzstálak a már említett Drag. 36. formát utánzó galléros peremű tálakhoz tartoznak. A dcrzstál az egész birodalomban elterjedt római edényfajta, megléte vagy hiánya a romanizáció fokára utalhat. Különböző időkben egészen hasonló formák lépnek fel. Korábbiak a piros festett peremű darabok (2. számú), peremük csíkosán festett is lehet. Adonyban Flavius—Traianuskoriak a csíkosán festett pereműek. A téglaszínű és nyers színű változat (1. számú), a II—

III. századra jellemző. A IV. század második felében lépnek fel a zöldmázas dörzstálak, de ugyanakkor még a nyers színűek is használatban 208