Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)
Nagy Varga Vera: Szolgálók a fővárosban a Tápió vidékéről
kancsaggal 32 a sarkában. A farmosiak is pont ilyen cipőt hordtak. Testszín selyemharisnyát vettem hozzá. Hosszú volt a hajam, kontyba tűzve viseltem. Télen kisturbánt meg svájci sapkát tettem fel, kendőt csak a falusi marik hordtak. Én meg nem voltam az. Szerintem azokat a bőszoknyásokat jobb helyre be se engedték. Télen teveszőr nyakravaló kendőt hordtam. 1939-ben vettem magamnak télikabátot, az asszonyommal együtt választottuk. Kövesgyűrűt is vettem magamnak, mert akkor a lányok azt hordták. Abban az időben már ügynökök jártak és hozták végbe a törülközőket, részletre lehetett vásárolni. Én is úgy vettem, 2—3 hónap alatt kifizettem az árát. Hálóingeket, fehér és rózsaszín batiszt ingeket készen vettem. Vasárnap kimentünk néha a ligetbe, megnéztük a kistörpéket, színdarabot játszottak. Színházban többször is voltam. Az Operában és a Vígszínházban, de nem emlékszem már, hogy mit láttam. Csak egyre, a »Francia szobalányra«. Moziban sokszor voltam, mert az egyik gazdámnak ismerőse volt a Nap moziban és én oda a gazda gyerekeit kísértem, én is ingyen mehettem be. A falusi lányok vasárnap a Keletihez kimentek sétálni meg a katonákkal hancúrozni. Én oda nem jártam. Ott sétáltak bandástul a farmosi lányok is, többször hívtak, de nem mentem. Táncolni kétszer voltam Pesten: egyszer a postások székházában, egyszer meg egy jászberényi barátnőmmel az étteremben. 6 évig szolgáltam, főleg zsidó családoknál, kivéve azt az egy református családot. Szerettem szolgálni, mert könnyebb a házimunka, mint a mezei munka. Főzni is ott tanultam meg. Könyvből is tanultam, meg az asszonyoktól, ahol szolgáltam. Könnyen tanultam meg minden új dolgot. Később sokszor sütöttem a faluban tortát, mert megkértek. 27 éves voltam, amikor férjhez mentem, az itthoni barátnőmnek már 4 gyereke volt. A férjemmel a szakácsné ismertetett meg a legutóbbi helyemen. Alsóváradi születésű a férjem, rendőr volt, csak az esküvő előtt lépett ki, mert nem tudtunk volna fizetni. Nem csináltunk nagy lakodalmat, csak a testvérek jöttek össze. Az esküvői ruhát a kölcsönzőből hoztuk. Egy ügynök ajánlotta a kölcsönzőt. Fehér csipkeruha volt tollal és egy félbundát is kaptam hozzá. Az esküvő után Győrbe mentünk. A férjem a győri vagon- és gépgyárban dolgozott, fegyveres őr volt a repülőtéren. Egy miniszteri tanácsos özvegyénél laktunk albérletben. Illetve a takarításért megkaptuk a cselédszobát. Amíg az asszony nem volt otthon, mert 2—3 hónapot töltött Sopronban a lányánál, addig én mosást és vasalást vállaltam. Később visszajöttünk Farmosra, itt telepedtünk le. Három fiam és egy lányom van." * * * I. T. 1914-ben született Űriban. „1914-ben születtem az Alvégen laktunk. Az apám ács volt, de volt 2 hold szántónk és 5 sor szőlőnk a szecsei határba. Ketten voltunk lányok. 1932 óta lakunk a MágnássoronP Az én édesanyám is volt szolgálni lánykorában. Mert Űriből minden idősebb asszony télen Pesten szolgált lánykorában. Az édesapám a háború után fogságba került és mi egyedül maradtunk. Az anyám inkább tapasztani járt napszámba, de nem kofálkodott. 13 éves koromban télre bementem szolgálni. Májusban jöttem vissza Úriba 726
