Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Nagy Varga Vera: Szolgálók a fővárosban a Tápió vidékéről

és novemberben újra visszamentem. Mert nyáron itthon kellett kapálni meg a többi mezei munkát végezni, és amíg le nem tördeltünk, addig nem mehettem vissza szolgálni. 3 télen mentem vissza a Hernád utcába. Az a Thököly út mellett van. Aztán voltam egy másik helyen, nekik cipészüzletük volt a Király utcában. Innen is hazamentem nyárra, de ezen a helyen novemberig vártak rám, nem vettek fel mást. Az asszonnyal közösen főztünk. A fiatalurakra elvégeztem a kismosást. A nagymosást más végezte. Több zsidó helyen is szolgáltam és tőlük mindig kaptam ajándékot karácsonykor, vagy ha a gyerekeknek összejövetel volt, akkor egy kötényt vagy szalagot a hajamba, vagy galárist. Templomba az úri lányokkal jártam. Vasárnap elmentünk a domonkosok templomába vagy a Szegényház térre. Nem misére, hanem csak egy kicsit unatkozni magunkba'. Annyiba vegye a Jóisten, mintha misén lettünk vóna. A helyemen volt cselédszoba és amikor az uram udvarolni kezdett, megengedték, hogy odajárjon. Az édesanyám megírta az asszonyomnak, hogy azt az egyet felengedhetik. A szolgálók a Keletinél a Baross Gábor szobránál találkoztak. Felőtözködtek falusiasán és egy kis időt eltöltöttek, beszélgettek. Megbeszélték ki halt meg, kinek volt a lakodalma. Az úri legények Pesten voltak katonák, az én férjem is vót legénykorába'. A ligetbe' vót a laktanya. Az úri katonák is odajöttek a lányokhoz. De másfalubeli katonával csak a rosszéletű lányok álltak szóba. Mink néha külön is sétálgattunk a férjemmel. Moziba nem mentünk vele, csak a házmesternével voltam egyszer. A béremet magamra ruháztam. Csak amit nyáron kerestem búzát, kukoricát, azt adtam haza a családnak. A gazdám üzletében csináltattam cipőt. Az édesanyám pedig az úri kofákkal, a Mari nénivel meg az Olga nénivel hozatta a gyócsot Pestről. Az édesanyám ment neki segíteni kötözni, amiért hozott gyócsot. A ligetbe csak a rossz lányok mentek táncolni, a sarjadék, az olyan aljasabbak. Katonazene vót, arra táncoltak. Magas deszkakerítés volt, mi meg ott leselkedtünk, kit ismerünk: «-No ez födi, oszt' ott táncol benn« — ha valaki ismerőst láttunk. 19 éves koromban mentem férjhez, egy lányom van. Betanított munkás a Danuvia gyárban. Ügy tudom, hogy a ságiak még kőműves mellé is elmentek, a kókaiak kofáskodtak, meg goblenoztak és a süli lányok se mentek szolgálni, mer' goblenoztak. Üriasan őtöztem 1939-ig, akkor átőtöztem. Az anyósom azt mondta: — Na egy Herminával több lett! Herminának hívták a cigányasszonyt a faluban." * * * J. A. 1915-ben született Üriban. „Az apám mendei származású, az anyám úri. A Temetőhegy alatt laktunk, hatan voltunk testvérek. 1 hold földünk volt. Az apám az uradalomban aratógazda volt, az anyám meg tejhaszonnal járt Gyömrőbe, Sülybe. Én voltam a legidősebb lány. 12 éves koromban mentem el szolgálni Tápiósülyön egy nyugdíjas tanító házaspárhoz. Anyám Sülybe házhoz vitte a 727