Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Nagy Varga Vera: Szolgálók a fővárosban a Tápió vidékéről

sat, fogpasztával kentem ki magam, csakúgy csípte az arcom. Városias ruhát nem szerettük, nem is hordtuk. Cipőt itthon csináltattam a Blahuz suszternál. Az édesanyám varrt, ő varrta meg az ágyneműt és a ruhákat. Az asszonyom varrt és harisnyát is kötött. Kötött nekem ajándékba harisnyát, mert tudta, hogy milyet viselünk. Kötényt is kaptam ajándékba, de azt nem tudtam viselni itthon, mert a bicskeiek másfélét viseltek. Fel se vettem volna. Az olyan melledzővel volt, kerek aljú, nem bicskei kötény. Azt a kötényt csak ott náluk vettem fel, itthon félkötényt hordtunk. Eccer köttetett nekem az aszszonyom egy barna kardigánt, hogy majd húsvétkor felveszem. Kérdeztem a barátnőmet, hogy felvehetem-e, de aztán nem vettem fel, mert féltem, hogy kinevetnek, kicsúfolnak. 25 év múlva vettem fel, mikor már több szolgálónak is volt. Mink akkor még kabátot se viseltünk, csak berlinerkendőt. A háború után vetkőztem ki. Kosztümöt má' csak a front után csináltattam. A parasztszoknyából kijött a sima szoknya és kosztümkabát, a blúz meg megvolt hozzá. Még mindig azok a ruhaanyagok vannak, amit Pesten vettem." S. A. 1908-ban született Tápiószentmártonban, 6 éves volt, amikor Bicskére költöztek. „14 éves koromtól 22 éves koromig szolgáltam Pesten. Akkor mentem férjhez itthon Bicskén. Első helyem Kőbányán volt a Liget utcában, a helyet ismerős szerezte. Csak télen voltam ott, minden nyáron aratásra visszajöttem, az urasághoz mentem kettőzőnek. Nem szerettem Pesten lenni, azér' jöttem haza. Itthon is fizettek annyit, mint a szolgálatba'. A helyemen nem volt cselédszoba, a konyhában összecsukhatós vaságyon aludtam. Főzés, mosás, takarítás volt a munkám a lakásban és az üzletben is. Nagyobb ünnepeken 1—1 napra hazaengedtek Bicskére. Templomba ritkán jutottam el. Egy másik helyemen el tudtam jutni a hajnali misére. Vasárnap 2—3 órától volt a kimenőnk. Kőbányán a Szent László téren sétálgattunk, ott találkoztunk a bicskei lányokkal. Mi úgy mondtuk bicskei lányok, úgy nevezték a szolgálókat. Moziba eccer voltam a többi lánnyal, de többször nem, mer' spórolósak voltak, nem nagyon mentek olyan helyre, ahol fizetni kellett. Az egyik helyen a kisasszony mindig mondta, hogy Anna ezt a filmet nézze meg, mer' ez jó, akkor ha tudtam, megnéztem. Karácsonyra, húsvétra mindig kaptam valami ajándékot: egy köténynek valót, flórharisnyát, eccer szegedi papucsot meg ezüst olvasót. A pénzt stafírungra gyűjtöttem, 8 év alatt jött össze. Vettem anyagot ágyneműre, 2 dunyhára és 2 párnára és hat fehér ingre való anyagot. (A tollat férjhezmenés után gyűjtöttem a párnákba.) Itthon varrattam meg, vállon gombos kézzel hímzett ingeket. Abba az időbe Bicskén két testvér varrt a Minik Maca és a Minik Tera vótak a varrónők. Pesti boltban készen vettem meg a sütőabroszt és a szakajtóruhákat. Vettem még sötétkék, ződ, barna, fekete és sötétszürke anyagot szövetruhának. Vót fehér »grenadin« ruhám, fehér opál batiszt és kékvirágos batiszt ruhám. Kendőm olyan 35 lehetett. Nem voltam én olyan nagyon parasztos. Apró plisszérozott szoknyám is volt nekem. Ilyet a parasztlányok nemigen hordtak. Télikabátom is megvan amit Pesten vettem, háromnegyedes plüsskabát. Most mán átalakítottam, levettem a zsinórokat, 724