Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Nagy Varga Vera: Szolgálók a fővárosban a Tápió vidékéről

Mikor fölcseperedtek a lányok, jött az Üllei Borcsa néni, add ide szolgálni, legalább nem lesz itthon. Borcsa néni bevitte az István térre, ott árult és a kuncsaftok sokszor kérdezték, hogy tudna-e kislányt? Engem egy szegény zsidóasszonyhoz vitt, aki piacon harisnyát árult, az ura meg hordár volt. Cselédszoba volt, az asszony főzött, nekem a gyerekekre kellett vigyázni. Egy télen voltam náluk. Ennek előtte még otthon a parókián szolgáltam. A pap anyja mindig a maradékot akarta nekem adni, de szóltam a papnak, hogy tejeskávét szeretnék inni, és azután mindig kaptam. Mer' otthon, ha nem vót tej, a kemencében főzött szárazkukorica levét ittuk helyette. Aztán az uraságnál a Szekérnél is voltam szolgáló. Jöttek az ügynökök az uraságtól én meg kérdeztem tőlük, hogy mit akarnak? Mondták nem így kell kérdezni. Megtanítottak, hogy kell kérdezni. Sok volt a vadászat, sok vendég volt. Több borravalót kaptam, mint a fizetésem. Mikor sok vendég vót, az úr behívott, hogy mutassam meg a fogam. Mer' szép vót. Egy őtöző ruhát, úrias ruhát

23 kaptam ajándékba. Mikor karácsonyfosztás volt, mindig küldtek a családnak szaloncukrot, meg eccer csokoládémalacot. Az úri lányok Pesten egymásnak is szereztek helyet, üzentek, mész-e a Diófa utcába, mer' én elmegyek onnan. A Keletinél is találkoztunk, de volt az egyik lánynak jó helye, oda lehetett menni a cselédszobába és odamentünk. Ott nyihogtunk egy kicsit, megbeszéltük ki ment fér'hez, kinek van szeretője. A Keletihöz a katonák is odajöttek, de az újonc katonák olyan rongyosak voltak, hogy szégyellettem szóbaállni velük. 17 éves koromba' mentem fér'hez falubeli legényhez. Később kofálkodtam, a Garaira jártam. Nyáron úgy mentem, hogy elől-hátul batyu volt rajtam, a tetejin zöldség volt, meg vadvirág, a kezemben meg szatyor." * * * 2. csoport K. Zs. 1904-ben született Tápióságon az Öregfaluban. Apai nagyapjának még 100 hold földje volt, de 4 fia volt és 5 lánya. A fiúknak házat vett, a lányokat meg stafírunggal és néhány bútordarabbal elégítette ki. Édesapjának, aki legfiatalabb volt a testvérek között, 36 hold föld jutott. Volt ebben szántó, szőlő, rét és erdő. Nyolc lánygyermeke volt és egy fiú. „Mink akkor öten vótunk lányok nagyobbak, oszt' mikor mán bírtunk dolgozni, elmentünk Pestre keresni. Még summás is vótam. Mink magunknak kerestünk, magunkat stafirungoztuk, mer' a fődbül nem lehetett. Mer' lányok vótunk, apánknak nem segíthettünk olyat, mint a kaszálás, meg a többi munka, oszt' ő azér' fogadta meg a nővérinek az urát. Szolgálni mink nem mentünk, mer' az édesanyám azt mondta, hogy nem tarthat úgy a kézibe bennünket. Mer' azt mondta édesapám meg édesanyám is, hogy lányok úgy becsüjjétek meg magatokat, hogy ha valaki megesik közületek, az többet a küszöböt nem lépi át. Hát bizony mink nagyon fé'tünk. Pedig nem vótunk utolsó lányok. Nem azér' nem mentünk szolgálni, hogy nem köllött vóna a pénz, de a mi szüleink nem kívánták ezt. 13 éves vótam, amikor Szecsőre a Hevesi uradalomba tizenketten elmentünk Ságról. Ez úgy adódott, hogy Ságon is vót kertészet és a kertész mindig itt járt el a házunk mellett. Az édesapámmal meg jóba vótak, oszt' a kertész aszonta, hogy aggyon oda. 713