Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Nagy Varga Vera: Szolgálók a fővárosban a Tápió vidékéről

helybe. Szolgáltam Kispesten, Budán, Rózsadombon meg a Wekerle telepen. Néha adtak mozipénzt a helyemen, de azt is eltettem a többihöz. A bicskei lányokkal a Keletiné' vót a találkozó. Ott körbe álltunk úgy beszélgettünk. Vót ott sok csirkefogó, oda is jöttek, de nem álltunk velük szóba. Templomba nem tudtam eljárni Pesten, itthon gyovóntam. A Ligetbe eccer vótam, ott tánc vót sátorba, és eccer kigyütt egy bicskei fiú, hogy menjek táncolni, de nem mentem. Nem főztem egyik helyemen se. Mindig gyerek mellett vótam. Elkísértem az iskolába, meg játszottam velük, télen még szánkózni is elvittem őket. 22 éves koromban mentem férjhez bicskei legényhez." * * * G. M. 1899-ben született Pándon. „Fölvégen laktunk. Szüleimnek vót négy és fél hold szántóföldje, szőlőnk is volt Kispándon.

21 Hatan voltunk testvérek. 1911-ben, 12 éves koromban mentem először szolgálni. Akkor még nem volt helyszerző.

22 Nálam volt a motyóm és Pesten a belvárosban sétálgattunk, mer' ott sétáltak a naccságák. Az egyik megszólított és föl is vett. A. főzésbe besegítettem, mosni és takarítani más járt. Nekem bevásárolni kellett. A konyhában aludtam egy kihúzhatós vaságyon. A szolgálatból hazaengedtek volna látogatóba, de nem mentem, mer' az útiköltség sok volt. Minden két hétben vasárnap volt kimenő. Olyankor a Baross szobornál gyülekeztünk, mer' odajöttek a pándi lányok. Beszélgettünk, kinek milyen helye van. Nekem nagyon jó helyem volt, olyan jóba' lettünk, hogy utóbb nálunk nyaraltak Pándon. Akinek rossz helye vót, arra azt mondták, hogy a gazdasszony így beszél: »Kenyér a spejzbe, kúcs a zsebemben, szeghetsz, amikor akarsz.« Mer' sokan panaszkottak, hogy nem kapnak eleget enni. Én a keresetemet hazaadtam, mer' a családban én voltam az egyetlen kereső és a szüleim 1910-be' építettek házat, adósságuk is volt. Nem vettem ruhát Pesten. Ha ruha vagy cipő kellett, a pándi vásárba vettem meg. Eljártunk vásárra Nagykátára, Bicskére, Monorra, meg Irsára is. Főzni akkor tanultam meg, amikor férjhez mentem. A férjem Pándon volt uradalmi cseléd. Én az uradalomba jártam mosni 3/4 kommenciót kaptam, a férjem parádéskocsis lett, egész kommenciót kapott. Később tudtunk venni 4 hold földet és a Hitelszövetkezettől kaptunk pénzt házépítésre. Amikor a saját föld megvolt, akkor is jártunk cselédkedni. De az apósom azt mondta, hogy ne legyünk cselédek, mer' a cseléd az utolsó ember, annak még vasárnapja sincs." * * * D. F. 1894-ben született Úriban. ,,A Templomsoron laktunk. Négyen voltunk testvérek. Az édesapám aratóember vót, az uradalomba járt aratni és kocsis volt. Kommenciós földet is csináltunk. Az édesanyám minden gyereke mellé hozott menhelyi gyereket, mikor szoptatott. Eccer az egyik kofa, az Üllei Borcsa néni mondta, hogy van Pesten egy szakácsné, a szolgálatba' szerezte a gyereket, 10 pengőt is adna, ha elvállalná. Csecsre vót még a gyerek. Ez privait gyerek vót, a menhelyi gyerekeket a Farkastól kellett igényelni, 712