Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról

a szulok akkor is elküldték az urasághoz napszámra (irancázni, kapálni), ha volt saját földjük. A Pesten munkát vállaló fiatalt is először nagyobb testvére vitte fel magához, vagy barátnőjével együtt kerestek munkát. A gyermek erkölcsi nevelését is elsősorban az anya feladatának tekintettek. A család szégyene volt, ha egy lány megesett. Ezért az anyját is okolták Az állapotos tovább már nem lánykodhatott. Felkontyolták. Asszonyként kellett viselkednie, ha gazon kapott gyereke lett. A régi családjogi törvények alapján törvénytelen gyerekként jegyezték be az anyakönyvekbe. Arányuk az összes születésekhez viszonyítva néhány százalék. Álljon itt egy adatsor a XIX. századi nagykátai házasságon kívül született gyerekekről! 1820- 15% 1854?R

4

on°' îpÏÏ7o

8

of

: 2

'

7

°

/o

' 1860: 2

'

7

°

/o

' 1879: 4

'

3

°

/o

' 1880: 3

'

8

%' 1881-1885': 3,9%', A családban nemcsak a gyermekektől, de a feleségtől is feltétlen engedelmességet követelt a családfő. „Régen az asszonyok tűrtek" — fogalmazzák meg a notól elvárt magatartást idős adatközlőink. Ha panaszkodtak édesanyjuknak az is arra intette őket: „Tűrjél lányom! Nekem se volt könnyebb." Ritkán fordult elo, hogy a feleség otthagyta az urát, külön lettek, elváltak. A Tápió mente paraszti közössége — az ország más településeihez hasonlóan — megkövetelte az egyénektől, hogy családi kötelékekben éljenek. 36. kép. Idős asszony a menyasszonyi ládájával.