Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról

pere csökkent a családtagok száma. A legtöbb családban már csak 3—4 gyerek született. A két világháború között népi abortívumokkal is próbálták a gyermekáldást elkerülni. Előfordultak magtalan családok is. A gyermektelenségen örökbefogadással változtattak. Tápiószentmártonban egy extrém esettel is találkoztunk. Egy gyereket az apja eladott egy grófnak. Az anyja azonban nem adta oda. A gyermek a törvények szerint az apa családnevét kapja. A keresztnevét rendszerint a szülők határozzák meg. A döntést befolyásolják a névadási szokások és egyes személyek (após, anyós, keresztszülő). A Tápió mentén általában az első gyermeket az apja vagy az anyja nevére keresztelték. Előfordult azonban, hogy az elsőnek a nagyapja nevét adták. A névadásban a divatnak is szerepe van azonban. Táblázatunk az 1820-ban Nagykátán születettek neveit tartalmazza. A KERESZTNEVEK GYAKORISÁGA NAGYKÁTÁN 1820-BAN Férfinevek : István 26 Viktor János 17 Sándor Pál 12 Mátyás Gábor 10 Melchior Balázs 7 Pál Péter József 7 József Balázs András 7 Sándor György Mihály 3 Lajos Antal Péter 3 Ferenc Mihály Ferenc 2 Ferenc Salerius Szilveszter 1 Női nevek: Anna 17 Erzsébet 15 Rozália 13 Barbara 11 Veronika 8 Katalin 6 Agnes 5 Terézia 2 Róza 2 Ilona 3 Éva 2 Klára 2 Judit Angelika Margit Zsuzsanna Julianna Viktória Eszter Apolónia Cecília Zsófia Anna Voldburga 1 E szerint az adott időszakban Nagykátán a leggyakoribb férfinevek az István, János, Pál és Gábor voltak, a legkedveltebb női nevek pedig az Anna, Erzsébet, Rozália és Barbara. A gyermek nevelése elsősorban az anyára hárult. Míg a nagycsaládban és a törzscsaládban e feladat egy részét átvállalták az öregek, a nukleáris kiscsa700