Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról

Az átlagos korkülönbség ekkor 5,8 év volt. Egy generációval korábban Nagykátán — 1850-ben — a lányok többsége 17—18 évesen, a fiúk többsége pedig 18—20 évesen kötött házasságot. A két település adatai jól mutatják, hogy a XX. századhoz közeledve miképpen emelkedett a házasságkötési kor. Leggyakrabban azonos családi állapotúak kötöttek házasságot. Nagykátán 1850-ben a házasságkötések 73,9%-ban legény és leány között történt. 10,1%ban özvegyember özvegyasszonyt vett feleségül, míg 15,9%-ban özvegyember hajadont választott házastársul. Legény özvegyasszonyt ekkor nem vett feleségül. A HÁZASSÁGOT KÖTÖTT FIATALOK MEGOSZLÁSA ÉLETKORUK SZERINT Nagykátán 1850-ben Tápiószentmártonban 1870—75-ben házasodási kor vőlegény menyasszony vőlegény menyasszony 15 1 16 7 3 17 2 15 6 18 8 22 25 19 9 6 22 20 15 4 1 , 16 21 5 6 22 3 6 6 23 28 3 24 2 16 25 1 11 5 26 1 8 27 5 28 4 29 1 1 30 1 2 3 31—40 2 13 5 41—50 5 2 51—60 2 1 61— 1 A kiscsaládokban a családfő a férj volt. Ma már a férj és a feleség tegezi egymást, de a század első felében még sok családban ke'-dezte az asszony az urát (37. kép). A nukleáris kiscsaládban is nemenkénti munkamegosztás volt. A férj elsődleges feladata a család eltartása volt. A feleség ebbe besegített (kapálás, marokszedés, piacozás, főzés, étel kihordása a mezőre, állatok etetése stb.). A feleségek feladata volt a gyermekek nevelése is. A család alapvető funkciói közé tartozott az utódok biztosítása, felnevelése. A Tápió mentén a századfordulón általában 7—8 gyermek volt. Több esetben hallottunk arról, hogy 13—16 gyermek született egy családban. „Én 16 gyereknek adtam életet. 13 élő volt, 3 meg idétlen. Úgyhogy mostmár 44 család van." A század köze699